Így látták…- Depeche Mode- 1985. július 23., Volán- pálya

Hosszú hallgatás után ismét egy érdekes cikkel jelentkezünk! Ezúttal a legelső budapesti Depeche Mode koncertről írtunk (1985). Cikkünk nem hagyományos értelemben vett cikk, hiszen egy, a koncertről akkoriban megjelent Magyar Ifjúság cikkhez fűztünk néhány szót. A Magyar Ifjúság Depeche Mode-ról szóló cikkét. Gyárfás Péter írta, és GÉPZENE címmel jelent meg. A cikk manapság igencsak olvashatatlan, pontatlan, magáról a koncertről vajmi keveset ír, inkább a szerző cseppet sem pozitív, ám unalmas filozófiai eszmefuttatásait olvashatjuk bekezdéseken át. Ilyen, és ehhez hasonló eszmefuttatásokkal találkozhatunk e cikkben:

"Lehetséges, hogy egyedül állok a véleményemmel, de szerintem a Depeche Mode, amelyet nem egyszer "rock avantgárd" reklámoztak, csalódást keltett. [...] Gépiség - ez az alapvető vonás. Gép-zene: ez a meghatározás. És ezzel láthatólag mindenki elégedett. A közönség egy-egy diszkóból kölcsönzött, de "más közegbe" helyezett megoldáson "andalodott el". Örült a gépiség diadalának, és annak, hogy Alan Wilder

(!!) a show mesterségét úgy értelmezte, hogy időnként jellegzetes mozdulattal megrázta hátsó fertályát és csípőjét. Elvis, a jó alakú amerikai talán elmosolyodna, ha látná ifjú kollégája nem túl deltás testét, amint "átmegy" leánybűvölőbe."

A teljes cikk egyébként innen letölthető: http://www.mediafire.com/?r4w6ccxqi2lq7on

Foglalkozzunk inkább kicsit a koncerttel!

A Depeche Mode 1985-ben már egy igazán mainstream new wave zenekarnak számított, az 1980-ban, Basildonban alakult zenekar ekkor már régen kiheverte az alapító, Vince Clarke kiválását, amely - valjuk be - igencsak jót tett a bandának. A helyére került Alan Wilder segítségével 2 igazán erős LP-t készítettek 1983-1984-ben: a kísérletező Construction Time Again-t, és a populárisabb, és éppen ezért jól fogyó Some Great Reward-ot. A zenekar a Some Great Reward tour keretében indult világkörüli turnéra, ennek következtében jutottak el 1985-ben a Vasfüggöny mögé (Magyarország, Lengyelország). Azt csak kevesen tudják, hogy a Depeche Mode eredetileg nem Budapestre akart jönni, hanem az NDK-ba, ahol már 1985-ben stabil rajongótáboruk volt, rengeteg levelet kaptak innen, ám a keletnémet kultúrpolitika kockázatos zenekarnak gondolta a Depeche Mode-ot, ezért nem engedélyezték a koncertet.

Az 1985-ös budapesti koncertet még nem előzte meg a rajongásnak az a fanatikus módja, amivel a zenekar csak a későbbi magyarországi koncertjein találkozhatott. A magyar rajongók ekkor még kevesen voltak, a koncerten leginkább keletnémet és lengyel rajongók domináltak.

E koncertről rengeteg "városi legenda" kering, például a Hyatt-ban megszállt zenekar Alan Wilder kivételével a koncert előtti nap a szálló előtt várakozó gyér magyar rajongói táborral ismerkedett, majd közösen elmentek fagyizni. Állítólag Martin Gore a koncert előtt (?) vagy után (?) citerát vett az Ecseri piacon. A zenekar a koncert előtt pedig olyannyira lazán viselkedett, hogy a Volán-pálya melletti talponállóba beültek sörözni. El lehet képzelni a helyiek reakcióját, amint négy bőrruhás, felnyírt hajú külföldi beállít.... mindezeket persze erősen egészséges kétkedéssel kell fogadni, de ki tudja, lehet, így volt....

A koncert számlistája nem sokban különbözött a híres 1984-es hamburgi koncerttől, a különbség talán csak annyi, hogy a zenekar már beiktatta a set-listába a Shake the Disease c. dalt. Az előzenekar a Satöbbi volt, és itt ismét beigazolódott, hogy mennyire hálátlan feladat előzenekarnak lenni: a Satöbbi-t a Depeche Mode-ra "éhes" közönség ledobálta a színpadról.

Még valami: ezen a koncerten volt Martin Gore születésnapja, és állítólag a közönség a koncerten folyamatosan "happybirthdayezett" , ám ez valószínűleg csak legenda, mivel az Ultra Rock Agency-n letölthető nagyon jó minőségű bootlegen ez egyáltalán nem hallatszódik, csak az utolsó szám, a Just Can't Get Enough után hangzik el Dave Gahan énekes szájából egy happy birthday.

A koncerten elhangzott dalok (sorrendben):

01. Intro+Something to Do

02. Two Minutes Warning

03. Puppets

04. If You Want

05. People are People

06. Leave in Silence

07. New Life

08. Shame

09. Somebody

10. Shake the Disease

11. Lie to Me

12. Blasphemous Rumours

13. Told You So

14. Master and Servant

15. Photographic

16. Everything Counts

17. See you

18. Shout

19. Just Can't Get Enough

20. Happy Birthday Martin Gore!

A jegyek 150 ft-ba kerültek, amely akkoriban igencsak borsos árnak számított. A Depeche Mode koncertjén nagyjából 10.000 ember lehetett jelen, ám az 1986-os Black Celebration tour kihagyta Kelet-Európát. A Depeche Mode újból csak 1988-ban a Music For the Masses lemez turnéja keretében adott ismét koncertet Budapesten, ám ez a koncert már korántsem volt olyan békés, "családias", mint az 1985-ös. 1988-ra Magyarországon már kialakult a zenekar körüli több tízezer fős rajongói tábor, de 1988-as koncert már egy másik cikk témája lehetne...

A budapesti koncertről nem, de az 1985-ös varsói koncertől vannak fent archív (bár rossz minőségű) videók a Youtube-on, íme egy:

A "NOVI VAL" azaz a Jugoszláv punk/new wave a 80-as években 2. rész BELGRÁD

BELGRÁD

Belgrád , az egykori jugoszláv főváros a 70-es évek végétől egészen a 80-as évek végéig egy igazi kozmopolita légkörrel rendelkező nagyváros volt, melynek underground világát a 80-as évek végén hatalomra kerülő Slobodan Milosevic és az általa hirdetett szerb nacionalizmus zúzta szét, amely végül a jugoszláv polgárháborúba torkollott a 90-es évek legelején.

Šarlo Akrobata - Idoli - Električni Orgazam : e három zenekar voltak Belgrád vezető new wave zenekarai a 80-as évek elején. Közüllük az Električni Orgazam vitte a legtöbbre, mivel 1981-es debütáló nagylemezük után még számos LP-t adhattak ki a nyolcvanas években. Az Električni Orgazam-ot sokáig egyfajta "punk Doors"-ként emlegették, mivel zenéjük a punk, a new wave , a 60-as évekbeli pszichedelikus rock és a post-punk keveréke volt. A zenekar még ma is létezik, jóllehet, ma már aligha produkálnak meghökkentő dolgokat, mivel az együttes mára igazi közkedvelt mainstream rockzenekarrá nőtte ki magát. Nem így volt ez a 80-as évek legelején: debütáló lemezük (Električni Orgazam ;1981) a mai napig egyike a legjobb szerb post-punk lemezeknek. Elmondható a lemezről, hogy csupa slágergyűjtemény, tele 11 punk/new wave dallal, köztük olyanokkal, mint a Konobar (Pincér), a Krokodili Dolaze (Jönnek a krokodilok), a Vi (Te!) és az I've got a feeling.

Személyes kedvencem a Šarlo Akrobata (Charlie Chaplin) zenekar, amely rövid fennállása alatt mindössze egyetlen LP-t produkált, ez volt a Bistriji ili tuplji čovek biva kad... (Fényesebb vagy némább egy férfi amikor...) című lemez 1981-ből. Az együttes egyetlen lemeze valóban undergroundra sikeredett, stílusát nehéz lenne meghatározni, nagyjából félúton van az avantgard és a punk között. A lemezről mai füllel meghallgatva sem ordít, hogy a 80-as években készült, frissességét bizonyítja, hogy a mai napig a 10 legjobb szerb rock lemez között van.
A Šarlo Akrobata kitűnő munkásságát olyan nehezen befogadható dalok bizonyítják e lemezről, mint a Fenomen (Fenomenális), Sad se jazno vidi (Most tisztán látod...), Ljubavna priča
(Szerelmi történet), Samo ponekad (Csak néha), Čovek ( A férfi) vagy a Ja želim jako (Erős akarok lenni).

A belgrádi újhullám harmadik zenekara az Idoli (Ideálok) 1980-ban alakult és legismertebb számuk az 1981-ben kislemezen megjelent Retko te viđam sa devojkama (Ritkán látlak lányokkal), amely az első, burkoltan a homoszexualitást érintő dal volt az egykori Jugoszláviában. 1985-ig három nagylemezt adhattak ki, azután feloszlottak.

Mindhárom fentebb elmlített zenekar szerepelt még az 1981-es Paket aranžman című new wave válogatás albumon. A Paket aranžman-nál jóval színesebb képet mutat a belgrádi újhullámról az Artistička radna akcija (Zenekarok akcióban) c. válogatás LP, amely szintén 1981-es évjáratú. A lemezen szinte az összes korai 80-as évekbeli belgrádi new wave zenekar helyet kapott 2-2 számmal, köztük a Radnička Kontrola (Munkás-kontroll), a Bezobrazno Zeleno (Durva és Zöld), a Profili Profili , a Defektno Efektni (Hibás effektek) , az Urbana Gerila (Városi gerillák) , a TV Monori (Brutális TV) és még sorolhatnám.

Talán ez lett a legjobb jugoszláv new wave válogatás LP, amit az akkori időkben kiadtak, az Artistička radna akcija tucatnyi előadójával és izgalmas dalaival jól demonstrálja a korai belgrádi new wave szcénát.

Míg az előbb említett zenekarok, lemezek az undergroundot képiselték, érdemes pár szót szólni a mainstreamről is. Slađana Milošević könnyen fogyasztható dalaival a jugoszláv new wave abszolút mainstream ágát képiselte. Az 1956-os születésű belgrádi énekesnő 1979-ig csak ártatlan popdalocskákat énekelt, ekkor azonban kapva a punk nyújtotta lehetőségen, punkos stílusban megcsinálta első lemezét , a Gorim od želje da ubijem noć-t (1979) , amely azonnal megasiker lett Jugoszláviában. A lemez legjobb dala és legnagyobb slágere egy pop-punk nóta , az Amsterdam lett.

A siker után nem jelentkezett azonnal újabb albummal, erre 1983-ig kellett várniuk a rajongóknak. 1982-ben Sladjana éppen az NSZK-ban turnézott az angol Matchbox rockabilly zenekarral, és itt hozta össze új session zenészekből álló bandáját, a punkos hangzású Neutral Design-t. Egyetlen lemezüket Münchenben vették fel, amely ekkor a Neue Deutsche Welle , a nyugatnémet újhullám központja volt, így a lemezre jócskán hatott az NDW , Nina Hagen, és persze az ekkoriban formálódó szintipop hangzás. Ez a lemez is megasiker lett Jugoszláviában, talán még jobban mint az első Sladjana LP. E lemezen olyan könnyedén táncolható szintipopos/punkos beütésű dalok vannak, mint a Das Light Von Kairo , a Hey, Little Boy , Miki Miki vagy a Neko Je Tu .

Sladjana ezután a lemez után valódi mainstream sztárrá vált, és a mai napig is az, de a Neutral Design lemezzel végleg lezárta újító, meghökkentő korszakát.

A 80-as évek elején még számos underground csoport létezett Belgrádban, közüllük talán a DU DU A volt a legkülönlegesebb. A zenekar 1982-ben alakult, és mindössze egyetlen lemezük jelent meg, a Primitivni Ples (Primitív tánc) 1982-ben. Az LP rendkívül sok zenei világot ötvöz az avantgardtól kezdve, a szintipopon és a punkon át a kezdetleges break zenéig, és talán éppen ezért olyan izgalmas végighallgatni.
A Primitivni Ples remek new wave lemez lett, ám manapság szinte beszerezhetetlen, hiszen 1982-es megjelenésekor a Jugoton csak keveset nyomott belőle.

Szintipop Belgrádban

A 80-as évek eleji Nagy Britanniában az elektronikus zene, a szintipop nagy sikernek örvendett, az olyan zenekarok, mint a Depeche Mode , a Soft Cell vagy a Yazoo hamar ismertté és közkedveltté váltak.

Nem volt ez másként Jugoszláviában sem, mivel a Jugoton és az RTVL hamar átvették és Jugoszláviában is megjelentették e zenekarok lemezeit. A szintipop azoknak kínált szórakozást, akik idegenkedtek a punk agresszivitásától, de taszította őket a legtöbb new wave zenekar undergroundkodása is.

Érdemes megjegyezni, hogy bár Jugoszláviában a szintipop csapatok bár élvezték a média nyitott csatornáit, ritkán jutottak túl 1-2 kislemezen, jobb esetben nagylemezen.
Nézzük meg e zenekarokat most a teljesség igénye nélkül!
Az egyik leghíresebb belgrádi szintipop zenekar a D'BOYS (ejtsd: The Boys) volt. Debütáló albumuk az Ajd se zezamo! (Gyerünk bolondozzunk!) 1983 tavaszán került a boltokba és valóban újszerűnek hatott, mivel az egyszerű gitárhangzás alá dobgép adta a ritmust. Az album slágere a Mi smo D'Boys (Mi vagyunk a fiúk) lett, amely a lemezen angol nyelven is helyett kapott.
Második lemezük , a Muvanje (Ütősen) 1984-ben jelent meg, ezen a lemezen már rockosabb dalok is előfordultak, mint az abszolút sláger Jugoslovenka (Jugoszláv lány).

A Beograd nevű zenekar 1980-ban alakult, és manapság egyfajta elektronikus pioníroknak tekintik őket Szerbiában. A zenekart előbb a Kraftwerk és az Ultravox ispirálta, majd később a korai Depeche Mode. Egyetlen lemezük, a Remek Depo 1983-ban jelent meg, és a Džuboks magazin mint az 1983-as év 10 legjobb jugoszláv lemeze egyikéről írt róla elismerően. A lemez megjelenése után a zenekar feloszlott.

A Bastion 1983-ban alakult Skopje-ben, tehát tulajdonképpen nem is ide való, ám mivel egyetlen lemezüket a Bastion-t Belgrádban vették fel 1984-ben muszáj megemlíteni őket is. A zenekar 1987-ben bomlott fel, manapság az egykori tagok a macedón underground aktív alkotói. 2006-ban Macedóniában újra kiadták egyetlen 1984-es lemezüket, rajta az eredeti számokkal és jópár mai macedón zenekar Bastion feldolgozásával.

Az egyik személyes kedvencem a Max and Intro nevű szintipop csapat. 1983-ben alakultak de 1985-ben feloszlottak, zenéjüket mindössze egy1985-ös kislemez, a We design the future őrzi.
A Max and Intro e kislemezen két tökéletes, táncorientált szinti/elektro dalt alkotott, az Ostavi Sve-t (Eldobni mindent) és a Beogradska Devojka-t (Belgrádi lány).
A Belgradska Devojka c. daluk szerepelt egyébként az 1984-es, de azóta elfeledett PEJZAZI U MAGLI c. filmben, amely a belgrádi fiatalok drogozási szokásairól szólt.







Részlet a filmből a Belgradska Devoja dallamaira:

A 80-as évek közepe/vége tájékán

A 80-as évek másik fontos belgrádi zenekara a PARTIBREJKERS volt. Ők szintipop helyett erősen rockízű zenéjüket keverték a punk zenével. Mondhatnám azt is, hogy garázs zenekar voltak.
A Partibrejkers 1982-ben alakult, és 1985-ben jelent meg első lemezük, a Partibrejkers I. hatalmas siker lett. Hogy miért? A punk ekkora már régen leszállóágban volt, a szintipop viszont sokaknak elfogadhatatlan, vállalhatatlan volt. A Partibrejkers jókor jött, kemény volt, de vállalható szövegekkel.
1989-ig még két albumot jelentettek meg, majd a háború miatt kényszerű leállás következett. A zenekar ma is létezik, lemezeket készít és koncertezik.


Belgrád underground kultúrája a 80-as évek végére szinte teljesen eltűnt, hiszen a Milosevic-féle nacionalisták nem tűrhették ezt a nyitott légkört. A Jugoszláv polgárháborúban szétesett Jugoszlávia, majd az azt követő koszovói konfliktusokban Szerbia-Montenegró is. Ma már csak Szerbia van, ám Belgrád mára kiheverte a Jugoszláv polgárháború és a későbbi NATO bombázások okozta sokkot, kultúrális élete pedig pezsgőbb, mint valaha!


Folytatása következik!

A "NOVI VAL" azaz a Jugoszláv new wave/punk zene a 80-as években 1. rész: LJUBLJANA

Novi Val, Novi Talas- másnéven a Jugoszláv újhullám - többféleképpen mondták , írták és értelmezték e zenei stílust a 80-as években az egykori Jugoszláviában.
Magyarország az 1980-as években egyáltalán nem foglalkoztak a szomszédos szocialista országok zenei életével, pedig Jugoszláviában a 70-es évek végén, 80-as évek elején, majd pedig egészen a 80-as évek közepéig hasonló zenei "forradalom" zajlott, mint 1976-77-ben Nagy Britanniában.
Most következő cikkünkben a korabeli Jugoszláv újhullámos zenéről lesz szó.

Bár Jugoszlávia 1945 után szocialista országgá vált, és az 1950-es évek közepéig a Tito vezette Jugoszlávia is alig különbözött Kelet-Európa bármelyik sztálinista államától, mégis, a Tito által deklarált "Jugoszláv önigazgatási szocializmus" és az 1950-es évek közepétől bekövetkező enyhülés az ország kulturális életében is robbanásszerű pezsgést eredményezett. A rock and roll még nem, de az 1960-as évek eleji beat-láz már Jugoszláviában is erősen éreztette hatását. Az országban a 60-as évektől kezdve a nagy állami lemezkiadók, elsősorban a Jugoton, rendszeresen kiadták a nyugaton megjelenő beat lemezeket. A helyi kultúrpolitikának ez a fajta nyitott hozzáállása a nyugati könnyűzenéhez azt eredményezte, hogy a fiatalok szinte egyáltalán nem voltak lemaradva zeneileg a nyugati kortársaiktól.

A 70-es évek Jugoszláviában is az unalom évtizede volt -zeneileg - egészen az 1976-os angliai "punkboom"-ig. A 70-es évek végére Jugoszláviát is elérte a punk hullám, 1976-1977-ben az országban is megalakultak az első punk zenekarok. Jugoszlávia - bár Tito idején még szigorúan egységes állam volt - zenei és kulturális életéről ez korántsem mondható el, minden tagköztársaságnak sajátságos zenei élete volt. Ez a fajta különbség a punk és a new wave zene megjelenésekor mutatkozott meg.

Egységes Jugoszláv punk nem létezett, ellenben minden tagköztársaság kitermelte a maga new wave zenéjét és előadóit.Éppen ezért e cikkben a Jugoszláv punk/new wave zenét néhány olyan egykori Jugoszláv város zenei életén keresztül fogjuk bemutatni, ahol jelentős underground kultúra létezett a 80-as években. Ljubljana-Belgrád-Novi Sad-Zágráb-Rijeka : e nagyvárosok voltak a jugoszláv underground élet főbb központjai.

LJUBLJANA

Szlovénia már a jugoszláv érában is a leggazdagabb és legfejlettebb tagköztársaság volt, fővárosában, Ljubljanában pedig a 70-es évek végétől valóságos "underground rajzás" zajlott. A ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont porondján a 80-as években a new wave vezető együttesei adtak koncerteket, olyanok, mint a Siouxie and the Banshees, The Fall, Discharge, Virgin Prunes és az Anti Nowhere League. Ugyanakkor a szlovén punk/new wave csak úgy nyüzsgött a debütáns zenekaroktól. Az 1976-ban megalakult Pankrti (Szemetek) volt az első, majd őket követték a többiek, mint a Grupa 92, az Indust Bag, a Lublanski Psi, a Kuzle, Sund, Berlinski Zid, és a Buldogi.

E néhány zenekar a ljubljanai punk/new wave "első generációs" zenekarai voltak, közüllük a Pankrti futotta be a legnagyobb karriert: 1978-tól kezdve 1987-es feloszlásukig számos kis és nagylemezt adhattak ki, igaz, az már más kérdés, hogy az 1980-as első LP-jük, a Dolgcajt (Unalom) után igencsak eltávolodtak a punktól, zenéjük a hagyományos rockzene felé fordult.

A Grupa 92 punkzenekar volt szintetizátorral, és hiába csináltak nagyon jó dalokat, 1982-es feloszlásukig csak egyetlen kislemezt készíthettek, amelyet 1979-ben adtak ki, ez volt az Od sestih do dveh/Tujci. A fentebb említett többi zenekar pedig a 80-as évek elején megjelent szlovén punk válogatás LP-ken kapott helyet (Novi Punk Val-1980; Lepo je- 1982) általában 1-2 dallal, ám valamilyen oknál fogva nagylemezt nem jelentethettek meg.

A 80-as évek elejéig Szlovéniában a Pankrti vagy a külföldi punk/new wave bakeliteket az RTV Ljubljana jelentette meg, amely a Jugoton vagy a Suzy mellett egyike volt a nagy állami lemezkiadó vállalatoknak. Kezdetben Szlovéniában a punk/new wave zene számára a tömegkommunikáció csatornái nyitottak voltak. Ennek a viszonylagos nyíltságnak egy 1981-es botrány vetett véget, amikor a Fourth Reich (Negyedik Birodalom) nevű ljubljanai punk együttes tagjait letartóztatták. A vád ellenük állítólag az volt, hogy "fasisztoid", rasszista indíttatású dalszövegeik voltak.

Bár Jugoszláviában a kultúrpolitika sokkal liberálisabb volt, mint Magyarországon, de ne feledjük el azért, hogy Jugoszlávia mégiscsak egy diktatórikus állam volt. Ezt jól példázza az előbbi Fourth Reich esete, amikor is a diktatórikus rendszer apparátusa azonnal működésbe lépett, megmutatva a punk zenekaroknak, hogy meddig húzódik a tűréshatár... Bár a Fourth Reich esete kirívónak számított, de például Igor Vidmarral (a szlovén punk/underground élet agya a 80-as években) , előfordult olyan is, szintén 1981 tájékán ,hogy egy "Nazi Punks Fuck Off" kitűzőért vitte el a policija, mivel félreértették a jelvényen lévő áthúzott horogkeresztet.

Tehát az 1981-es év fordulópont volt a ljubljanai underground életében, szlovén punk/new wave másodgenerációs zenekarai, mint az Otroci Socializma (A szocializmus gyermekei) , az O! Kult , Via Offenziva , a Cao Picke (Ciao, picsák!), és a Mrtvi Kanal (Piszkos csatorna) már korántsem kaptak akkora nyilvánosságot, mint az elsőgenerációs punk együttesek. Kivétel talán a Borghesia és a Laibach , amelyek modern, friss zenéjükkel nemcsak Jugoszláviában, de Nyugat-Európában is érvényesülni tudtak.

Mivel az RTV Ljubljana már nem mutatott érdeklődést a későbbi punk zenekarok iránt, így e másod-harmadgenerációs zenekarok kirajzási terepe kivétel nélkül a ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont volt, amely a fenti zenekarok hanganyagait kazettasorozatban dobta piacra.

Folytatása következik...!

EDDA MŰVEK 1. LP 1980

Bár Pataky Attila már 1983-ban elvesztette hitelét, és manapság már az EDDA Művek is eléggé cikisnek számít, ám mégis, a zenekar 1980-as debütáló nagylemeze még mai füllel hallgatva is tele van energiával, és aktuális mondanivalóval, éppen ezért legújabb cikkünkben e lemezről lesz szó, amely kétségkívül a 80-as évekbeli magyarországi rock egyik alaplemezévé vált.


A vidékiség gátlásaival küzdő EDDA Művek jó időben, jókor tört be a hazai rock mezőnyre a 70-es évek végén, 80-as évek elején. 1979-re a Piramis már túljutott legsikeresebb korszakán, a zenekar életében ezután lassú, de biztos hanyatlás következett be, amelyet tetézett az is, hogy a Piramis 1980-ban nem rukkolt elő újabb nagylemezzel Magyarországon.
A másik hard-rock zenekar, a P.MOBIL éppen a karizmatikus frontember, Vikidál Gyula kiválását próbálta kiheverni (Vikidál 1979-ben távozott a Dinamitba), a valamiféle punk/hard-rock egyveleget játszó Beatrice pedig -bár 1979-80-ban a csúcson volt- botrányai révén esélye sem volt a nagylemezhez jutáshoz.


"Vajon mi az EDDA siker titka?" - tette fel Sebők János az 1983-as Magyarock 2. c. könyvben.
Sebők e kérdés után hosszas fejtegetésbe kezdett, ám egyszerűbb, ha e kérdésre csak annyit írok: az image.
A zenekari tagok színpadi megjelenésükben, viselkedésükben, megnyilatkozásaikban lépten-nyomon hangsúlyozták vidékiségüket, munkás származásukat és kirekesztettségüket. Az EDDA jó érzékkel telibetalálta azokat a fiatalokat, akik beleuntak már a Piramisba, ám hiteltelen volt számukra a Dinamit, ugyanakkor taszították őket a Beatrice és a P.Mobil zenekarok "vaddisznólkodásai". Dalaik szinte kivétel nélkül alkalmazkodtak a korabeli tizenévesek életérzéseihez, dalaikból egy sor életérzés csendült ki, egyebek közt a romantikus elvágyódás, a társtalanság, az útkeresés, a dac, a düh, a szentimentalizmus - "kulcsszavak a hetvenes évek végén felnövő tizenévesek lelkivilágához".
A zene szintúgy alkalmazkodott a "csöves" lélekhez: az agresszív gitárhangokat feloldották, ellensúlyozták a lágy szintetizátorfutamok.

A Pataky-Slamovits-Bartha-Zselencz-Csapó kvintett kemény munkával 1980-ra Miskolcról felküzdötte magát a fővárosba. Még ugyanebben az éveben megkapták az engedélyt egy nagylemez felvételére az MHV rottenbiller utcai stúdiójában.
Azt, hogy akkoriban mennyire együtt volt a zenekar, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagylemez anyagát nem egészen 1 hét alatt sikerült felvenni.
Az EDDA 1.-en 9 dal kapott helyet. A korabeli IM így írt erről az albumról: " Az egyébként valóban jól megcsinált lemezről csupán egy dal hiányzik. Az EDDA első, igazi átütő sikere az Engedjetek saját utamon. Hogy az önkritika az oka, vagy a Sanzonbizottság cenzúrája van a dologban, nem tudni. [...] az EDDA-nak jelenleg nincs saját útja. Efelől a lemezt meghallgatva bárki meggyőződhet.

Nézzük meg a dalokat! A lemez a Minden sarkon álltam már-al kezdődik, amely egy dacos "csöves" himnusz, és a líraian szintis Álmodtam egy világot-al végződik. Köztük helyet kapott 7 dal, melyek között van líra (Fémszívű), kicsit banális szövegű rockdal (Álom), punkra hajazó dühkitörés (Ahogy élsz), egy blues (Elhagyom a várost) és még 3 kevéssé ismert dal (Egek felé, Ahová eljutok, Semmim sincs).
A nagylemez egyetlen csalódása az S. Nagy-féle Álom. Úgy látszik, még az olyan zenekarok, mint az EDDA sem tudták kikerülni a szövegíró S. Nagy-ot. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy nem őszintén, hanem az MHV nyomására fogadták el ezt az egy dalt.

A Slamovits által jól eltalált dalszövegek és az image, és a hatásvadász "prolis" lemezborító garantálta a sikert. A lemez a megjelenését követően hatalmasat robbant, a "bakancsos" zenekar 1983-as feloszlásáig 250.000 példányt adtak el belőle.

A 80-as évek eleje mesésen indult e zenekarnak (második, 1981-es évjáratú LP-jük is igen sikeres lett), ám a tagcserék, a kényszerű leállások, majd a belső ellentétek miatt az EDDA 1983-ra szétesett. Az ún. "bakancsos" EDDA 1983. 12.17.-i búcsúkoncertje már egy másik cikk témája lehetne. A Pataky-féle EDDA 1985-től újra aktív, ám e zenekarnak már semmi köze sincs az elődjéhez.

1980-ban még senki sem tudta, hogy alig néhány év múlva már nem csak a hitüket, de a hitelüket is elvesztették a "nagy falak előtt".

A zenekar 1980-as felállása:

• Pataky Attila
• Slamovits István
• Zselencz László
• Bartha Alfonz
• Csapó György

Az 1. LP dalai:

1. Minden sarkon álltam már
2. Egek felé
3. Ahová eljutok
4. A fémszívű
5. Álom
6. Ahogy élsz
7. Elhagyom a várost
8. Semmim sincs
9. Álmodtam egy világot

Fonográf- A búcsú Budapest Sportcsarnok, 1984. december 14., 15., 16.

A csúcson kell abbahagyni- ez az aforizma Szörényi Levente esetében feltétlenül igaz, legalábbis ami az aktív zenészi pályafutását illeti. Bár azt követően sor került pár nosztalgiakoncertre, de a gitáros- énekes- zeneszerző 39 éves korában lényegében kivonult a hazai rockzenei életből. Tegyük hozzá, hogy ez a látványos gesztus akkor és ott egészen más visszhangot keltett, mint hat- hét évvel azelőtt.

1984-ben Szörényi ázsiója olyan magasan szárnyalt, amilyenre 1968-69, az Illés zenekar fénykora óta nem volt példa. A Fonográfot- bár sikeres zenekarnak számított- már megalakulásától fogva sokat bírálták. Zenéjükre a country- bélyeget ragasztották, amelynek mindössze annyi alapja volt, hogy a zenekar repertoárjában valóban szerepeltek country- dalok, az együttes zenéje azonban rendkívül sokszínű, mondhatni eklektikus (a szó pozitiív értelmében) volt.

Dalszövegeik miatt is sokan kritizálták őket: a bírálók egyrészt az Illés- korszakra jellemző, hol bújtatott, hol nyílt társadalomkritikát kérték számon Bródy Jánoson. Másrészt kifogásolták, hogy a zenekar a jövő (FG-4, 1976), ill. a múlt (Edison Fonográf Album, 1977) felé fordul, ahelyett, hogy ’a mának énekelne.” Az sem keveset nyomott a latban, hogy a zenekar tagjai az együttes alakulásakor- 1974- már egy évtizede a szakmában tevékenykedtek, méghozzá a nagy nyilvánosság előtt, tehát nem számítottak „új arcoknak”.

Ezzel is magyarázható, hogy 1974-75-ben a Generál, a Bergendy szorította némileg háttérbe őket, a Piramis 1976-os berobbanásától datálható csöves- korszakban már nem csak öregnek titulálták őket, de zenéjük is túl konszolidáltnak hangzott az akkori tizenévesek számára, dacára annak, hogy ebben az időszakban is színvonalas albumokat készítettek.

A zenekar igyekezett alkalmazkodni az idők változásához: 1978-as lemezük, az Útközben javarészt hard-rock stílusú dalokat tartalmazott, a szövegek is keményebb hangvételűek voltak, de a tizenévesek érdeklődését ezzel az albummal sem sikerült igazán felkelteniük. 1979-80-as eredménytelen nyugati kísérletük - a kudarcban a hazai kultúrpolitikának is jelentős része volt- után lényegében felfüggesztették működésüket, más előadók számára készítettek lemezeket, ill. a tagok közül többen is szólóalbumokat jelentettek meg. Az Illés 1981-es nosztalgiakoncertje - amelyen ők is felléptek Koncz Zsuzsa, ill. a Tolcsvayék és a Trió mellett - pedig végképp háttérbe szorította a zenekart. A két évvel később bemutatott István, a király - amelynek zenéjét szintén a Fonográf játszotta fel- sikeres a Szörényi- Bródy szerzőpárost egész más dimenzióba emelte. Egyrészt az idősebb generációk képviselőinek szemében a darab legitimálta működésüket, ugyanakkor az akkori tizenévesek elismerését is sikerült kivívniuk. (Ebben nem csekély szerepet játszott az a tény, hogy a darab fontos szerepeit a csövesek akkori kedvencei (Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Vikidál Gyula, ill. Varga Miklós) alakították. Érdekesség, hogy Koltay Gábor, a mű rendezője megkereste Földes Lászlót is, ő azonban nem fogadta el a szerepajánlatot.

Ilyen előzmények után készült el a zenekar legkomolyabb, legprogresszívabb, legkorszerűbb produktuma, a Jelenkor, tele érett, társadalomkritikai tartalmú dalokkal. Az MHV nem engedélyezte az album eredeti borítóját, azonban- és ez jól jellemzi a korszakot- a lemez kottafüzete a betiltott, Korga György által készített borítófestményt ábrázolja.

Nem ez volt azonban egyetlen akadékoskodás a Hanglemezgyár részéről: az Áradás c. dalt csak Olvadás címmel és szöveggel engedélyezték. A dal felvételre került, zenekar azonban végül is úgy döntött, hogy így nem éri meg kiadni.

A Jelenkor bemutatóját a Budapest Sportcsarnokba tervezték, a lemez sikere azonban- dacára magas színvonalának- meglehetősen gyenge volt mind a közönség, mind a kritika részéről. Bródy egy későbbi nyilatkozata szerint az István sikerének árnyékában egyszerűen minden elsikkadt, bármit csináltak volna. Tegyük hozzá: ez fokozottan igaz a Fonográfra, amely ekkor már hat éve nem jelentkezett új dalokkal, másrészt- és ez a döntő- a közvélemény szemében egy anakronisztikus zenekar volt, amely „úgysem csinál már semmi érdekeset, nem érdemes odafigyelni rá.”

Az album fogadtatása is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szörényi Levente elhatározta: visszavonul a színpadtól. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy bátyja, Szabolcs is győzködte, hogy fejezzék be az aktív zenélést.

Más kérdés, hogy miért nem avatták be ebbe a döntésbe zenésztársaikat, akik csak a koncertet beharangozó sajtótájékoztatón tudták meg, hogy ez nem lemezbemutató, hanem búcsúkoncert lesz. (Bródy is csak azért szerzett tudomást arról, mi készül, mert Rosta Mária, Szabolcs felesége, a zenekar menedzsmentjének vezetője tájékoztatta.) Tolcsvay László, Móricz Mihály és Németh Oszkár úgyszólván szóhoz sem tudtak jutni a bejelentés hatására. Felvetődik a kérdés: miért nem lehetett ezt előre közölni? Meglepetést akartak nekik okozni? Amennyiben ez volt a szándék, a siker elsöprő volt. Tolcsvay egy későbbi interjúban elmondta, hogy ha nincs aláírva a szerződés, ő egyszerűen felállt volna és közli, hogy ő nem lép fel a koncerten.

Pontosabban: koncerteken. A bejelentés ugyanis legalább olyan hatást váltott ki a közönség köréből, mint a zenésztársakból. Az eredmény: három teltházas koncert. Egyes újságírók kritizálták is ezt- háromszor búcsúzni?- de ha figyelembe vesszük, hogy a zenekar három órát játszott, három egymást követő napon, talán módosul a kép.

A koncerten - amely egyébként a ma már hihetetlenül korai időpontban, 19 órakor kezdődött- fellépett vendégként Koncz Zsuzsa - ez volt az utolsó alkalom, hogy Szörényi és Koncz egy színpadon álltak. (És az első, hogy az Egy év elmúlt c. dalt élőben játszották.)

A Jelenkor dalaiban számtalan vendégzenész működött közre, úgymint Berkes Gábor, az abban az évben berobbanó Első Emelet billentyűse, Laár András (gitár) és Bornai Tibor (billentyű) a KFT-ből, Pálmai Zoltán, a P. box akkori dobosa, valamint Árpádi László (gitár).

A koncert programja meglehetősen eklektikus volt. Az a tény, hogy a zenekar vezetőjének utolsó fellépése, erősen rányomta a bélyegét a műsor összeállítására. Elhangzott dal a Hazatérés c. szólóalbumról, a Petőfi’73 c. film több betétdala, ugyanakkor Tolcsvay előző évben napvilágot látott lemezéről (Várd ki az időt) is. Sőt, mit több: Bródy is előadott egy dalt első szólószámot, ill. egy, a koncertre írott dalt (Egy nap az élet), holott ő korábban még csak vokált sem énekelt Fonográf- koncerten.

Búcsúkoncert ide, vagy oda, a humornak is helye volt a műsorban: a zenekar a Ha felépül végül a házunk átírt változatát (Hát eladtuk végül a házunk) is előadta. A Little Richard c. dalban Szörényi fia, Örs dobolta le (igaz, nem egyedül.) Ez volt egyébként élete első fellépése.

A záró Gondolj néha rám után egy korabeli beszámoló szerint egy néző bekiáltotta a színpadról távozó Leventének:

-Ne menj el! Te vagy a király!

De a színpadról nem érkezett válasz.

A fények felgyulladtak, a sportcsarnokból kifelé tartó közönséget pedig csendes, téli havazás fogadta.

Hogy történtek-e öngyilkossági kísérletek a koncert után, mint egy évvel korábban, amikor az Edda befejezte pályafutását, arról nincs tudomásom, de erősen kétlem. Azt mindenképpen szögezzük le: a búcsúkoncert fogalma akkor még nem hangzott nevetségesen, az emberek nagy része komolyan vette. A helyzet azóta radikálisan megváltozott, de nem csak hazánkban, holott ezt nem igen emlegetik.

S még valami: Szörényi Levente abból a szempontból kétségtelenül tartotta a szavát, hogy a rockzenei életből kiszállt. Két évvel később készített még egy szólólemezt (Végtelen úton), de az Illés-ill. Fonográf –nosztalgiakoncertet leszámítva 1984 után nem lépett fel koncerten, nem turnézott. A tavalyi Hattyúdal nevet viselő rendezvény a BS- ben pedig úgy tűnik, végleg pontot tett egy zenészpálya végére.

A koncert műsora

Tiltott forrás

Várj még

A show folytatódik

Edison Magyarországon

Hét évig tart

Útközben

Dal az ártatlanságról

Wágner úr

Visszatérés

Három az igazság

Vihar előtt

Filléres emlékeim

Egy nap az élet

Rohan az idő

’64

Egy év elmúlt

A Kárpáthyék lánya

Ha én rózsa volnék

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Rám vár az élet

Macsó- dal

Az első villamos

A Jelenkor ítélete

A Bengázer

Hej, barátom

Európa csendes

Nemzeti dal

Ráadás:

Utazás

Levél a távolból

Jöjj, kedvesem

Az első sorban ült

Vidéki kislány

Hát eladtuk végül a házunk

Little Richard

Gondolj néha rám

Soft Cell-Non-Stop Erotic Cabaret LP 1981

Legújabb cikkünkben ismét visszakanyarodunk a 80-as évek eleji szintipop izgalmas világához, ezúttal a Soft Cell zenekarról írunk!

Amikor 1979-1980-ra az angol punk másodgenerációs zenekarai is kifulladtak, hamar megjelent a new romanticsnak nevezett zenei irányzat, és a szintipop, egyfajta ellenpéldaként a punk agresszivitására.
Az újromantikusoknak nevezett stílusirányzat, mint zenei stílus eléggé nehezen meghatározható dolog volt már a 80-as évek elején is. Annyi biztos, hogy a new wave egyik ágáról van szó, zeneileg viszont leginkább a Kajagogoo, a Spandau Ballet, és a Duran Duran fémjelezte vonalat lehetne idesorolni. E zenekarok azonban öltözködésükkel, és nem utolsósorban jól kommercializálódó zenéjükkel hamar az ekkor megjelenő Music Television sztárjaivá lettek, és egy új fogalom keletkezett: a videopop.

Sok zenei kritikus a szintipopot is a new romantics egyik ágához sorolta- tévesen. Ahogy Daniel Miller, a Mute Records és a Depeche Mode akkori menedzsere nyilatkozta már 1981-ben: "A legtöbb újromantikus banda gyakorlatilag rockzenekar volt szintetizátorral [...]."
A szintipopnak gyakorlatilag csak annyi köze volt a new romantics-hoz, hogy a korai Depeche Mode, a Soft Cell, a Visage vagy a Yazoo és a többi angolszász szintipop zenekar előszeretettel írogattak néhol kissé szentimentális dalszövegeket. Míg a new romantics zeneileg nem sok újat hozott, addig a szintipop megnyitotta az utat a mai elektronikus tánczenék felé.

E hosszúra nyúlt bevezető után már rátérhetünk a Soft Cell-re. A zenekart 1978-ban alapította két fiatal, Marc Almond és Dave Ball. 1980-ban, 2000 fontból a duó összehozott egy "csináld-magad" EP-t, a Mutant Moments címmel. Bár a lemez nem szerepelt jól a listákon, de ez a D.I.Y. szellemiség nem kerülte el a 17 éves londoni alternatív DJ, Steven Pearce figyelmét. Stevo hamarosan megalapított a saját lemezcégét, Some Bizzare néven, azzal a tervvel, hogy válogatáslemezt ad ki néhány még lemezszerződés nélküli szintipop zenekarral, többek között a Depeche Mode-al, és a Soft Cell-lel.
A Some Bizzare LP meg is jelent, ám a sikert a bandának érdekes módon egy 1965-ös Gloria Jones sláger átdolgozása, a Tainted Love hozta meg 1981-ben. E kislemez olyannira sikeres lett, hogy rögtön 17 országban vált listavezető dallá.

Ezek után a Soft Cell már nyugodtan hozzáfoghatott egy nagylemez készítéséhez. Ahogy később Marc Almond nyilatkozta: "Azt akartuk, hogy az album hangos peepshow legyen, pillantás a piroslámpás világba, sztriptízbár zene."

Az 1981-ben megjelent LP a NON-STOP EROTIC CABARET címet kapta. Az album címét egy sohoi neonfelirat adta; a magazin, amelyet a borítón Almond a kabátja alá rejt, aligha a Melody Maker.
Az LP hátoldala pedig egy cseppet sem bizalomgerjesztő piroslámpás negyedet ábrázol, csupa "SEX" és "PEEPSHOW" neonfeliratokkal.

Az albumon 10 szám kapott helyet, melyeknek korántsem csak a szexről szólnak. A nyitószám, a kicsit punkos "Frustration", a "Chips On My Shoulder" vagy a "Secret Life" például a szürke átlagemberek világfájdalmairól szólnak, akik utálják egyszerű, és kiszámítható életüket.
A "Sex Dwarf" egy eléggé bizarr dalra sikeredett, amelyhez egy szintén bizarr videoklip társult. Sajnos a videokliphez nem sikerült hozzájutnom, de akkoriban ez a videoklip akkora felzúdulást váltott ki, hogy a rendőrség razziát rendelt el a Some Bizzare irodájában.
A "Bedsitter" a duó kertvárosból való elköltözéséről szól, egy lehangoló és szűk albérletről, a zárószám, a "Say Hello, Wave Goodbye" pedig egy szentimentális dal egy halódó kapcsolatról.
Az LP-re természetesen felkerült a nagy siker, a "Tainted Love" is, garantálva az album sikerességét.

Zeneileg az album egyszerű szintipop "prüntyögés", hosszú szaxofonszólókkal, amelyek a 80-as évek elején nagyon divatosak voltak, ám a mai fülnek egyszerűen csak idegesítőek.
Mindent összevetve a "Non Stop Erotic Cabaret" egy igen sikeres album volt a maga korában, ám a Soft Cell hibája abban rejlett, hogy nem tudtak, vagy nem akartak fejlődni (nem úgy mint a rivális Depeche Mode), éppen ezért van az, hogy mai füllel meghallgatva az LP-ről szinte "ordít", hogy "ez bizony nyolcvanas évek".

Számlista:

1. Frustration
2. Tainted Love
3. Seedy Films
4. Youth
5. Sex Dwarf
6. Entertain me
7. Chips on my shoulder
8. Bedsitter
9. Secret Life
10. Say Hello, Wave Goodbye
    

SEXEPIL dalszövegek- II.

Köszönet a dalszövegekért Kiss Lászlónak!

Sex-e-pil

Sex, sex, sexepil, nem számít, új vagy régi,

Sex, sex, sexepil, ki fogja végigélni?

Sex, sex, sexepil, nem számít, új vagy régi,

Sex, sex, sexepil, ki fogja végigélni?

A fiúk teszik

minden nap a dolgukat,

A lányok veszik

Féláron a fiúkat,

Olcsók voltak,

De szépek, ha akarnak,

A lányok tudják,

Sírnak, de maradnak.

Mondhatják nekik,

Hogy durvák és gonoszak,

A lányok tudják,

Sírnak, de maradnak,

A fiúk látják

A különös jeleket,

Biztosan vágják

A vastagabb ereket.

A lányok csalnak,

De csak ők véreznek,

Itt van május,

És semmit sem éreznek,

A fiúk ülnek

És nem tudják, hogy mi van,

A lányak bátrak,

Nem félnek a moziban.

Indulnak a kezek,

Gyorsak és pontosak,

Látszik rajtuk,

tudják, hogy mit tudnak,

Indulnak a lábak

Szépen és finoman,

A lányok sejtik,

Hogy valami szétrobban.

A fiúk már fogják

A különös jeleket,

Biztosan vágják

A vastagabb ereket.

A lányok csalnak,

De csak ők véreznek,

Nyitva a szájuk,

De semmit sem éreznek.

1984

A herceg (Elmegyek hozzád)

Jó,

és csak jobb lehet,

Még

lehet, hogy elmegyek,

Most

beljebb és még beljebb,

Már

enyém az életed.

Elmegyek hozzád és veled leszek

Te vagy a herceg, én nem segítek,

Sötét a kastély és üres szobák,

Nincsenek órák és mi alszunk tovább.

Még

A másik is velem van,

Te

Vele vagy boldogan

Jó,

Jó, hogy még megvagyunk

Ő,

Várja, hogy indulunk.

Nem,

nem lehet nélküled,

Nézd,

véres a két kezed,

Vér

folyik az arcodon,

Jel,

jelek a homokon.

Szép,

hibernált állapot,

Úgy,

ahogyan akarod,

Ez

gyönyörű szép halál,

Én

tudom, hogy akartál.

1984

Olyan boldog vagyok

Olyan boldog vagyok, hogy foghatom a kezed,

Minden áldott délután mindig-mindig veled,

Olyan boldog vagyok, nézhetem a szemed,

Minden áldott este mindig-mindig veled.

Szeretlek, és az a jó, hogy te sem hiszed el,

Olyan jó az egész, hogy jobb már nem is kell,

Szeretlek, és az a jó, hogy te sem hiszed el,

Olyan jó az egész, hogy jobb már nem is kell, nem is kell.

Én igazán, igazán olyan boldog vagyok,

Lehetnének fiúk is, de most olyan jók a csajok,

Én igazán, igazán olyan boldog vagyok,

Lehetne rosszabb is, de most olyan jó, hogy vagyok.

1984

Irány Irán

Bár nem vagyok szép, lehetek még,

Lehetek fiatal, nagy segítség,

Lehetek western és lehetek gengszter,

Lehetek Csilla és lehetek Eszter.

Lehetek fiú és lehetek lány,

Olyan leszek, ki mit kíván,

Leszek még divat és elönt a vágy,

Tele az agyam és üres az ágy,

Lehetek színész és lehetek sztár,

Megáll egy autó, valaki vár,

Rengeteg fotó és rengeteg lány,

Nyitva az ablak és kattan a zár,

Látom az arcod, gyönyörű szép,

Fogd le a kezem, így nem verem szét,

Irány a diszkó, irány a bár,

Irány egy parti, vagy irány Irán!

Kövek az utcán, a tömeg lesújt,

Súlyos a helyzet, a régi is új,

Kihagytam a révet, de vár még a vám,

Az aranyat elvitték, ne kelj korán,

Nem vagyok beteg, de nem vagyok jól,

Haladok a korral, és halad a kór,

Meleg a víz és szabad a strand,

Szabad a préda, téli kaland,

Fürdik a festő, kész van a kép,

Valaki a metrón a kezedre lép,

Kezedben …, a gyilkos kilép,

Fegyver van nála, erre várt rég,

Bárhogyan dönt, nincs segítség,

Irány a diszkó, irány a bár,

Irány egy parti, vagy irány Irán!

Véletlen nincs, de hol van az ok?

Videón nézem, ahogy a város ragyog,

Bömböl a tévé, terjed a hang,

Már olyan a fejem, mint egy búvárharang,

Csomag a kezemben, elutazom,

Félek a gépen de nem mutatom,

Szeretni fogom ezt a helyet,

Küldök majd levélben valamit neked,

Kint vagy a reptéren, a barátod vár,

A francia kapcsolat dolgozik már,

Valaki várja, hogy vele legyen,

Ennél a nőnél csak jobb lehet,

Esik az eső, de lesz jobb idő,

Én vagyok a jobb, és nem leszek ő,

Irány a diszkó, irány a bár,

Irány egy parti, vagy irány Irán!

1984

Tudom, hogy elhagysz

Tudom, hogy elhagysz egy másik nő miatt,

És azt is tudom, hogy miért,

Gondolkozom, hogy mit csináljak veled,

De sajnos nem bírom a vért.

Nézem az arcod, rokonszenves látvány,

Nem tudom, hogy fiú vagy, vagy lány,

Volt már, aki hasonlított rád,

Ledöntött bálvány.

Casanova egy utcasarkon áll,

Egy gigolóval él,

Don Juan az A.I.D.S miatt,

Nem mutatja, de fél.

Folyik a harc az árván maradt trón miatt,

Nincs igazi jelölt,

Átváltoztak a régi bajnokok,

Az újaktól mindenki fél.

A rádióban egy őrült pofázik,

Az utcán öldököl a nép,

Úgy látszik, hogy elkezdtük újra,

Mindenki egyszerre lép.

Díszegyenruhában menetel az ország,

Micsoda gyönyörű kép!

Öt perc múlva szétdurran az agyam,

A gondolat fecnikre tép.

Mindenki eltűnik, ha van még egy kis esze,

Kudarccá változik a lét,

Tűzszóra vár az utolsó város,

Magától nem robban szét.

Új … a várfalak alatt,

Rohamra indul a vágy,

Utolsó éjszaka az utolsó lovagnak,

Lángol alatta az ágy.

1984

Nyáron éjjel

Nyáron éjjel, vadak az utcák,

Nyáron éjjel tombol a Hold,

Nyáron éjjel, félek, hogy félek,

Nyáron éjjel, hideg a tó.

Nyáron éjjel, esnek a testek,

Nyáron éjjel ez se lesz jó,

Nyáron éjjel nem bízom benned,

Nyáron éjjel, ez izgató.

Nyáron éjjel, jól vigyázz, édes,

Nyáron éjjel, már tapintható,

Nyáron éjjel, merész egy képzet,

Nyáron éjjel, már jól látható,

Nyáron éjjel, nézz fel az égre,

Nyáron éjjel, valamit látsz,

Nyáron éjjel, megjönnek érted,

Nyáron éjjel, felmegy a láz.

1985

Rote Armee Fraktion

Andreas és Ulrike, és Gudrun Ensslin,

Bobby Sands és még öten eltűntek már rég,

Eltűntek az újak is, most minden olyan szép,

Ólomidő, ez nem vitás, elfelejtett nép.

Rote Armee Fraktion (4)

Budapest is ég – segítség! Ki csinálta ezt?

Helyettük és helyettem, tétovázó test,

Ha nem hiszel a szellemekben, nem áll be a kép,

Ólomidő, ez nem vitás, elfelejtett nép.

Itt maradtunk magunk közt, dől be a hideg,

Ne dőlj be, a dőlésszög elég meredek.

Andreas és Ulrike a csillagok közt rég,

Sejtik már, hogy Budapest nem hiába ég.

1985