Legújabb cikkünkben ismét visszakanyarodunk a 80-as évek eleji szintipop izgalmas világához, ezúttal a Soft Cell zenekarról írunk!
Amikor 1979-1980-ra az angol punk másodgenerációs zenekarai is kifulladtak, hamar megjelent a new romanticsnak nevezett zenei irányzat, és a szintipop, egyfajta ellenpéldaként a punk agresszivitására.
Az újromantikusoknak nevezett stílusirányzat, mint zenei stílus eléggé nehezen meghatározható dolog volt már a 80-as évek elején is. Annyi biztos, hogy a new wave egyik ágáról van szó, zeneileg viszont leginkább a Kajagogoo, a Spandau Ballet, és a Duran Duran fémjelezte vonalat lehetne idesorolni. E zenekarok azonban öltözködésükkel, és nem utolsósorban jól kommercializálódó zenéjükkel hamar az ekkor megjelenő Music Television sztárjaivá lettek, és egy új fogalom keletkezett: a videopop.
Sok zenei kritikus a szintipopot is a new romantics egyik ágához sorolta- tévesen. Ahogy Daniel Miller, a Mute Records és a Depeche Mode akkori menedzsere nyilatkozta már 1981-ben: "A legtöbb újromantikus banda gyakorlatilag rockzenekar volt szintetizátorral [...]."
A szintipopnak gyakorlatilag csak annyi köze volt a new romantics-hoz, hogy a korai Depeche Mode, a Soft Cell, a Visage vagy a Yazoo és a többi angolszász szintipop zenekar előszeretettel írogattak néhol kissé szentimentális dalszövegeket. Míg a new romantics zeneileg nem sok újat hozott, addig a szintipop megnyitotta az utat a mai elektronikus tánczenék felé.
E hosszúra nyúlt bevezető után már rátérhetünk a Soft Cell-re. A zenekart 1978-ban alapította két fiatal, Marc Almond és Dave Ball. 1980-ban, 2000 fontból a duó összehozott egy "csináld-magad" EP-t, a Mutant Moments címmel. Bár a lemez nem szerepelt jól a listákon, de ez a D.I.Y. szellemiség nem kerülte el a 17 éves londoni alternatív DJ, Steven Pearce figyelmét. Stevo hamarosan megalapított a saját lemezcégét, Some Bizzare néven, azzal a tervvel, hogy válogatáslemezt ad ki néhány még lemezszerződés nélküli szintipop zenekarral, többek között a Depeche Mode-al, és a Soft Cell-lel.
A Some Bizzare LP meg is jelent, ám a sikert a bandának érdekes módon egy 1965-ös Gloria Jones sláger átdolgozása, a Tainted Love hozta meg 1981-ben. E kislemez olyannira sikeres lett, hogy rögtön 17 országban vált listavezető dallá.
Ezek után a Soft Cell már nyugodtan hozzáfoghatott egy nagylemez készítéséhez. Ahogy később Marc Almond nyilatkozta: "Azt akartuk, hogy az album hangos peepshow legyen, pillantás a piroslámpás világba, sztriptízbár zene."
Az LP hátoldala pedig egy cseppet sem bizalomgerjesztő piroslámpás negyedet ábrázol, csupa "SEX" és "PEEPSHOW" neonfeliratokkal.
Az albumon 10 szám kapott helyet, melyeknek korántsem csak a szexről szólnak. A nyitószám, a kicsit punkos "Frustration", a "Chips On My Shoulder" vagy a "Secret Life" például a szürke átlagemberek világfájdalmairól szólnak, akik utálják egyszerű, és kiszámítható életüket.
A "Sex Dwarf" egy eléggé bizarr dalra sikeredett, amelyhez egy szintén bizarr videoklip társult. Sajnos a videokliphez nem sikerült hozzájutnom, de akkoriban ez a videoklip akkora felzúdulást váltott ki, hogy a rendőrség razziát rendelt el a Some Bizzare irodájában.
A "Bedsitter" a duó kertvárosból való elköltözéséről szól, egy lehangoló és szűk albérletről, a zárószám, a "Say Hello, Wave Goodbye" pedig egy szentimentális dal egy halódó kapcsolatról.
Az LP-re természetesen felkerült a nagy siker, a "Tainted Love" is, garantálva az album sikerességét.
Zeneileg az album egyszerű szintipop "prüntyögés", hosszú szaxofonszólókkal, amelyek a 80-as évek elején nagyon divatosak voltak, ám a mai fülnek egyszerűen csak idegesítőek.
Mindent összevetve a "Non Stop Erotic Cabaret" egy igen sikeres album volt a maga korában, ám a Soft Cell hibája abban rejlett, hogy nem tudtak, vagy nem akartak fejlődni (nem úgy mint a rivális Depeche Mode), éppen ezért van az, hogy mai füllel meghallgatva az LP-ről szinte "ordít", hogy "ez bizony nyolcvanas évek".
Számlista:
- Frustration
- Tainted Love
- Seedy Films
- Youth
- Sex Dwarf
- Entertain me
- Chips on my shoulder
- Bedsitter
- Secret Life
- Say Hello, Wave Goodbye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése