Csillagtér

Fade away, fade away- szól a szegedi illetőségű Csillagtér zenekar ötszámos demójának nyitó dala, megerősítve az együttes ars poeticáját, miszerint a lényeg az elszállása és az utazás.
Alapvetően pszichedelikus muzsika ez, amelyben keverednek blues, ill. hip- hop elemek is. Utóbbira jó példa a Volt valami, amelyet a lassú, hip- hop jellegű verze, és egy fokozatosan begyorsuló refrének jellemeznek. Érdekes ötlet, bár eléggé megosztó, igazából a mai napig nem tudom igazán eldönteni, hogy is ítéljem meg.
A zenekar neve többfedelű: egyrészt utalás stílusukra, másrészt hovatartozásukra (lévén Szegeden található egy Csillag nevű tér.)
A dalok közül a Valaki valahol, ill. Megszakadt c. szerzeményeket emelném ki, előbbi különösen a hosszas hangszeres betétekkel - ami a pszichedelikus stílus alapvető jellegzetessége - amelyek csaknem ötpercnyi időtartamúra duzzasztják a számot. Az utóbbi esetében a basszus- számomra örvendetes esetben nem a háttérbe húzódva hozza az alapot, hanem végig az előtérben játszik egy ötletes dallamot, úgyszólván szólózik, amit a szólógitár apró csilingelő, elszállós hangzatokkal díszít. A Volt valami finom gitárszólammal indít, majd a refrénben előtérbe lép, és indaként kacskaringózik, a dal végén pedig már a torzított hangzás is belép.
Apropó, hangzás: a gitárok megszólalását megfelelőnek találom, a dobok esetében el tudtam volna képzelni némileg keményebb soundot. A kardinális problémát azonban az ének és a szövegek jelentik számomra.
Egyrészt: az ének túlságosan hátra van keverve, ami különösen úgy bosszantó, hogy a dalszövegek nincsenek feltüntetve a borítón. Amelyeken viszont volna mit csiszolni: jórészt képszerűek, amivel semmi problémám nincs, nem várok el feltétlenül társadalomkritikát, egyszerűen nem találom őket egyéninek, nincsenek olyan sorok, amelyekre az ember felkapná a fejét, majd némi idő elteltével azt venné észre, hogy nem tudja kiverni őket onnan sehogyan sem.
A legkevésbé sikerültnek a Volt valami valahol szövegét tartom. Egyrészt ez a- számomra- ál-laza (vagy ál-vagány) szöveg a többszörösen lerágott csont- kategóriába tartozik, mind forma, mind tartalom szempontjából, másrészt az, hogy bármilyen dilemma- itt konkrétan a hiányérzet, a Miben higgyek? -problémája nem új, sőt csak a jövő felé haladva egyre nagyobb méreteket fog ölteni, ettől függetlenül megfogalmazásának módja nem mindegy, milyen színvonalon történik.
Mindennek dacára ígéretes zenekarnak tűnik a Csillagtér- különösen annak fényében, hogy még csak két éve léteznek -és ha a jelenlegi nívót nem az elérhető maximumnak tekintik, lehet ebből a dologból valami. Más kérdés, hogy ez jórészt- sajnos- nem rajtuk múlik, hanem a kereskedelmi médián- Internet ide, vagy oda, Keleten a helyzet e tekintetben 2010-ben is (!) változatlan.