MUSIC COMMUNICATION: július 2010

Ha egyetlen zenekar példáján kellene bemutatni, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nem (legalábbis: nem feltétlenül) üzleti szempontok alapján működött, keresve se találhatnánk jobb példát a Taurusnál. Az 1972 februárjában alakult zenekart a második szupergroupként szokták emlegetni- más kérdés, hogy a Locomotiv GT véghez vihette azt, amire hivatott volt- ellentétben a- teljes nevén- Taurus EX-T 257582-vel. (Az Ex-t a ról- rőlt jelenti, a mögötte lévő számjegyek pedig a dobos telefonszámát, amelyen a zenekar elérhető volt- jellemző az akkori hazai telefonhelyzetre, hogy csak egy ember rendelkezett telefonnal a zenekarból.)
Pedig milyen szépen indult minden… Balázs Ferenc (orgona, ének) és Som Lajos (basszusgitár, ének) 1971 nyarán, egy afrikai Neoton- turnéról hazatérőben- a Black Sabbath amszterdami koncertjét, aminek hatására saját zenekar alapítása mellett döntöttek. Igaz, hogy az elhatározást csak egy év múlva követte a tett, lévén a Neoton akkori ütősét, Debreceni Ferencet elhívta az Omega, így csak 1972 februárjában alakult meg az első magyar hardrock -zenekar a frontemberi poszton Radics Bélával (ex-Tűzkerék), ill. Brunner Győzővel (dob, ex-Metró). A szövegeket Horváth Attila írta.
A debütáló koncert- Budai Ifjúsági Park, 1972. május 1.- egyszerre hordozta magában a magyar rock kétarcú mivoltát: egyfelől totális diadal volt-a zenekarnak négy ráadást kellett adnia, a közönség az Erzsébet-hídon „Bélát a Pártba, Taurust a kormányba!” -szlogeneket harsogott-viszont a Parkban évek óta nem látott méretű -tizenkétezres- közönség reakciója már előrevetítte a hivatalos szervek ellenállását, ami végül a zenekar egy évvel későbbi felbomlásához vezetett.
A Taurusnak mindössze egy kislemeze (Zöld csillag /Szólíts meg, vándor) jelen(hetet)t meg az eredeti felállásban, majd Som augusztus 1.-i kirúgása után, immáron Zoránnal (klasszikus csizma az asztalon- effektus) még egy (A kőfalak leomlanak/ A lány, akire szerelemmel nézhetek). A fáma szerint 1972 végén rögzítettek egy dupla lemeznyi anyagot- ezt egy 1972. szeptemberi Ifjúsági Magazin- interjú megerősíti- 1973 májusi felbomlásuk után azonban a Hanglemezgyár vezetői nem látták értelmét a lemez kiadásának, sőt a felvételeket is letöröltették.
Bár Radics egy 1976-os interjúban tizenkét számot említ, a Taurusnak legalább két albumra való dala volt. (Ezek közül sok később Korál- lemezeken látott napvilágot.)
A dalszövegek a korabeli hippi- életérzést képviselik.
Érdekes - és sajátosan magyaros - jelenség, hogy ezek nem pszichedelikus, hanem a rythm and blues (Jimi Hendrix, Cream), ill. hard- rock (Deep Purple, Uriah Heep) stílusú zenékre íródtak. (Igaz, némi latin- ld. Santana- hatás is jelen van, hallgassuk csak meg a Szép lányok jönnek és mosolyognak rám c. dalt.) Ma, 2010-ből visszatekintve lehet, hogy naivnak tűnhetnek, de akkor és ott hűen tükrözték a korszellemet.

A debütáló koncert műsora

Éjszakai vonat
(Som L.- Horváth A.)

Az éjszakai vonat zakatolva halad
Végtelen útján,
Lehajtod a fejed, lehunyod a szemed,
Úgy érzed, elfáradtál.

Felrepül a vonat, a Földön nem lel utat
Ebben az éjben,
Megtapint az öröm, túlrepít a ködön,
Úgy száll az égen.

Majd az álom eltakar. (4)

Az éjszakai vonat csillagok közt halad
Végtelen útján,
Te tudod csak magad, hogy közel volt a nap,
Vagy talán csak álmodtál.

Lángszívű lány
(Radics B.- Horváth A.)

A lángszívű lány rád is csak egyszer vár,
Nem szeret jól, és csak néha-néha szól,
Kedvesen nevet, hogyha valamit nem ért,
De őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.

Áll kinn a napon, s a haját fújja a szél,
A lángszívű lány boldogabb ma bárkinél,
Kedvesen nevet, hogyha valamit nem ért,
De őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.

A lángszívű lány senkitől semmit se kér,
Bárkire nevet, mert a szürkeségtől fél,
Kedvesen nevet, hogyha valamit megért,
És őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.

Hosszú éjjel, hosszú nap
(Som L.- Horváth A.)

Hosszú, fáradt nap után
Eltörődve megpihennék veled,
Az álom szemedben megrekedt,
Végül csak én maradtam neked,
Egy hosszú, fáradt nap után
A szíved akadozva ver nélkülem.

Ez a nap is itt hagyott,
Ez az est is megszokott,
Valahonnan visszatér a csend,
Ez a harc is végtelen,
S nem emlékszik senki sem,
Valamikor egyszer megpihent.

Fáradt éjjel hajnalán
Szerelmeddel kezdem el a napot,
Könnyű most ez a fáradtság,
És a tegnap nyomot sem hagyott,
Egy álmos, piszkos reggelen
Még a Nap is hidegebben kel,
Nem érdekel.

Szólíts meg, vándor
(Balázs F.- Horváth A.)

Az est leszáll, vándor, az utat már ismered,
Az álmukat csendben rád bízzák az emberek.

Jól vigyázz, éjjel semmi baj nem jöhet,
Hogy holnap is szépen, boldogan éljenek.

Szólíts az éjben, szólíts a szélben,
Szólíts a csöndben, és társad leszek,
És hogyha baj van, szólíts a bajban,
Szólíts meg, és elmegyek.

Hajnal kel, vándor, a hosszú út véget ért,
Holnap majd újból eljövünk az álmokért.

A lány, akire szerelemmel nézhetek
(Balázs F.- Horváth A.)

Sokkal csendesebb lesz egyszer a világ,
Ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek,
Én is egész másképp hordozom súlyát,
Ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek,
Hogyha rossz napom van, elfelejtem én,
Hogy kire várok, és kire várnak még az emberek,
Fenn az égen, lenn a Földön útra kel-
e az a lány, akire szerelemmel nézhetek?

Aki kérdez, aki válaszra vár,
Annak mondd el, mennyit hallgattál,
És hányszor állsz még ma is szótlanul,
De egyszer eljön váratlanul.

Sokkal könnyebb lesz az egész életem,
Ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek,
És ha rossz a kedvem, arra gondolok,
Hogy valahol valakit szeretnek az emberek.

Sokkal békésebb lesz akkor a világ,
És egy napon virággá változnak a fegyverek,
Talán él, talán jön, talán nincs sehol,
Az is lehet, nem anya szülte, csak a képzelet.

Szép lányok jönnek, és mosolyognak rám
(Balázs F.- Horváth A.)

Szép lányok jönnek és mosolyognak rám,
Jó érzés látni, hogy mindenki vidám,
Elmegyek hozzád, és kinyújtom kezem,
Holnaptól kezdve légy a kedvesem.

Emberek jönnek, és nagyon boldogok,
Mert újra látják a régen várt Napot,
Elmegyek hozzád, és arra gondolok,
Könnyebb az út, hogyha nem magam vagyok.

Királyi madár
(Radics B.)

Csillog szárnyad, vadul röppen,
Csőröd éle kivájta szemem,
Rajtad nem látom, oh, de érzem,
Elégedett vagy velem.

Én is veled, ám te elszállsz,
Elszállsz, hogy hova, nem tudom,
És te látsz, és megtalálod,
Mi néked nem unalom.

Kifáradva visszaröppensz,
S nálam felejtetted magad,
Tudd meg, nem látom meg rajtad,
Mástól hogy hagytad, oh magad.

Rajtad nem látom, oh de érzem,
Elégedett vagy én velem,

S te is rá jössz, csak ne szállnál
Ilyen vadul, óh énnekem!

Érzem bőrömön a körmöd élét,
Csak egyre kérlek én,
Ha megint elszállsz, ne jöjj vissza,
Hadd maradjak, oh egyedül!

Kifáradva visszaröppensz,
S nálam felejtetted magad.
Tudd meg, nem látom meg rajtad,
Mástól hogy hagytad magad.

Rajtad nem látom, oh de érzem,
Elégedett vagy velem.
S te is rá jössz, csak ne szállnál
Ilyen vadul, óh, énnekem!

Anyám, vigasztalj engem
(Balázs F.- Horváth A.)

Legszebb éveimben, míg gyermek voltam én,
Azt hittem, hogy mindig kék az ég,
Anyám minden éjjel megfogta kezem,
És az életről mesélt.

Lassanként felnőttem, és rossz ember lettem,
És eltévedt az égen a csillagom,
Most elzárták a Napot szörnyű rácsok mögé,
És fáj, és rossz minden nagyon.

Most befalazott engem a sűrű, sűrű csönd,
És könnyek között rejtem arcomat,
Anyám lenn a földben földdé változott,
Így talán boldogabb.

Most elzárták a Napot szörnyű rácsok mögé,
És eltévedt az égen a csillagom,
És eltemetve élek, és félek mindenkitől,
És fáj és rossz minden nagyon.

Anyám, anyám ébredj, és vigasztalj engem,
Oltsd el a tüzet égő lelkemben,
Anyám, anyám ébredj, és vigyél magaddal,
Óh, vigyél magaddal!

Zöld csillag
(Radics B.)

Fényes csillag hullt az égből,
Az emberek féltek a fénytől,
Hatalmas zöld, és forró volt a tüze,
Az embereknek káprázott a szeme.

Vele megyek, csillag leszek én is. (2)

Nekem nem kell félnem tőle,
Vártam a zöld fényt már előre,
Megjött a jel, mely hitet adott nekem,
A hitet, melyet elvesztettem régen.

Álmomban rég már láttam a fényt,
Azóta érzem, a jel bennem ég,
Béke és szeretet legyen a szívben,
Ez állt a zöld csillag jegyében.

És végre megjött a csillag,
Szívem tárt, fénye belevillant,
Béke és szeretet legyen a szívben,
Ez állt a zöld csillag jegyében.

1972. május- július között íródott dalok

A kőfalak leomlanak
(Balázs F.-Horváth A.)

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
És már alig értem szavad.
Végigéltél, tudom kemény dolgokat,
És szíved mélyén súlyos csönd maradt.
De félek már, sosem érhetlek el,
Kőfalakba ütközik kezem.

Kőfalak állnak az emberek között,
A szó még nem tört rajtuk át,
Nincs társ a bajban, és nincs egymáshoz út,
És áll a kőbe zárt világ,
De elmúlnak egyszer a szörnyű éjszakák,
És lelkünkben felenged a jég.

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
De indulok, indulj velem.
Mindenki jöjjön, ha én hívom el,
Ha hívom, hogy boldog legyen!
Az éjszakát végre felváltja a Nap,
És a kőfalak leomlanak.

A Bika jegyében
(Radics B.- Horváth A.)

Várj, ne menj még el!
Várj, ameddig kell!
Szoríts magadhoz, és érezd,
Hogy dobban a szívem!
Másképp az élet furcsa, és oly nehéz nekem.

Mert én a bika jegyében,
A bika jegyében születtem.

Várj, ne menj még el!
Várj, hosszú még az éjjel!
Jó, hogyha itt vagy, és szép minden, ahogy van,
Bár arra kérlek, sose gyere pirosban!

Jöjj közelebb hozzám!
Jöjj közelebb, kislány!
Jól tudod, hogy holnap a szürke napok gondja vár,
De ma éjszaka megállt az idő, és még mindig áll!

Megátkozott ember
(Radics B.- Horváth A.)

Egyre csak halkul a lépted,
Nincs, aki várja, hogy értsed,
Nincs, aki kérje, hogy hívjad,
És aki volt, az is elhagy.

Indulsz és elfogy lépted,
Megállsz, és nincs hova érned,
Voltak, akit vártak lehunyt szemmel,
S most te lettél a megátkozott ember.

Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
És ha szólítják, szólni már nem mer,
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
Igen, ez a megátkozott ember.

Egy asszony megszólított a mélyben,
Hé, jöjj el az árnyékba értem,
Én mentem, hogy legyen miben hinnem,
És így jöttem vissza összetörten.

Testvérem, ne kérdezd meg tőlem,
Hogy miért töröm össze a szívem,
Úgy volt, hogy kifosztottak engem,
S most én lettem a megátkozott ember.

Versenyt futottál a széllel,
És eljöttél hozzám egy éjjel,
Azt mondtad, hogy jég hullt a Napból,
És nincs menekvés az örök fagytól.

Én láttam, hogy tönkretettek téged,
És tudom, hogy miért fáj a szíved,
Szeretlek a legjobb szerelemmel,
Hogy ne légy többé megátkozott ember.

Ki arcán csillagot visel
(Som L.- Horváth A.)

Az árnyék félig eltakar.
Árnyék lettél,
De nézz fel, az égen csillag kel,
És elkísér.

Ha érzed, hogy szíved tiszta még,
Csak nincs benne dal,
Eljön, ki csillagot visel,
És megvigasztal.

Nem értik az emberek,
Miért él, hogyan szeret.
Segíts, hogy lássanak.
Segíts, hogy értsenek.

Ki arcán csillagot visel,
A szívével kér,
Egy dalban a felmutatott jel
Hozzánk elér.

Nyújtsd fel, tárd ki két kezed,
Élj és szeress,
Ki arcán csillagot visel,
Békét keres.

1972. augusztus- 1973. május

Kiűzetés a Paradicsomból
(Balázs F.- Horváth A.)

A tudás fáját elhagyod,
S bár titok még a holnapod,
Már nincsen, nincsen többé visszaút.

Előtted a végtelen,
A hátad mögött semmi sem,
Most tudnod kell, hogy tovább mint legyen.

Ha bűnöd volt egy mozdulat,
Most folytathatod egymagad,
A semmiből kell alkotnod hazát.

Írd meg jól a könyvedet,
A jót, a rosszat ismered,
A sorsod az, hogy mindig lépj tovább.

Nézz körül,
Nézz körül,
Kicsit homályos még a kép,
De tiszta lesz, ha akaratod lesz elég.

Az életed,
Az életed,
Így mindig szabadon élheted,
Neveld majd ugyanígy a gyermeked.

Válaszra várva
(Balázs F.- Horváth A.)
Nehéz napokban, mikor magam maradtam,
És nem találtam sehol a nyugalmam.
Nem volt könnyű, nem, senki nem volt mellettem.
Úgy éreztem elveszett mindenem.

Ó, válaszolj, ó, kérlek, válaszolj!
Megérted-e miért mondom el?

Vakon szerettem, vakon éltem az életem,
A bolondok hite volt a szívemben.
De bárhol voltam én, mindig volt egy kevés remény,
Hogy megfordíthatom még a szerencsém.

Lazítás
(Radics B.- Sztevanovity D.)

Kéne már némi lazítás,
Kéne már némi nyugalom,
Kell egy hely, ahol nincsen más,
Mert ezt a hajtást már úgy unom.

Kéne már némi lazítás,
Kéne már egy kis csend nekem,
Kéne már egy kis változás,
Úgy kéne már egy kis kényelem.

Elmegyek pár napra innen
De nem mondom meg, hogy hová
Nem lesz se címem se nevem
Elbújok valahová

Rendes lány vagy Te kedvesem
De még téged sem viszlek el
Bírd ki pár napig nélkülem
Annyi srác van, ha vigasz kell.

Kaland és harc
(Balázs F.- Horváth A.)

Rossz érzéseim mind elhagytak már,
A játékot máshogy játszom én,
És sokszor talán nehéznek hiszem,
Azért mindig van egy remény.

Erős hittel éltem, és vártam a jót
a hallgatás éveiben,
A történetem nem látványos, tudom,
De jó, hogy így megtörtént velem.

Kaland és harc az egész utam,
A szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.

Amit nem mondhattam el
(Balázs F.-Horváth A.)

Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem,
Pedig a fontos dolgokat, még nem mondhattam el,
Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon,
S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.

Igen, fájt minden szavad, tudom, én rontottam el,
De csak egy dolog igaz, amit nem mondtam sosem,
És most vad tüzekkel ég, a hallgatáson túl,
És örökre megmarad kimondhatatlanul.

Nézd, a Föld forog tovább,
És már nem bánt semmi sem,
Csak egy szó, amit neked,
Soha nem mondhattam el,
Soha nem mondhattam el,
Soha nem mondhattam el.

Ezermérföldnyi út
(Balázs F.- Horváth A.)

Ezermérföldnyi út
Választ el tőled még,
Többet megtettem már,
Mégsem volt elég.

Nincs egy kedvesebb szó,
Amit elmondanál,
Ezermérföldnyi csönd
Választ el tőled már.

Azt hiszem, abbahagyom,
Túl nehéz játék,
Veled fáradtabb vagyok,
Mintha gép lennék.

Mást is kápráztass el,
Ne csak engem akarj,
Ezermérföldnyi út,
Valahol ez a baj.

Ezermérföldnyi csönd,
Átbeszélni nehéz,
Ezermérföldnyi út

MUSIC COMMUNICATION

2010. július 28., szerda

TAURUS dalszövegek

2010. július 7., szerda

KOORDINÁCIÓ B

Blogarchívum

Rendszeres olvasók