A "NOVI VAL" azaz a Jugoszláv punk/new wave a 80-as években 2. rész BELGRÁD

BELGRÁD

Belgrád , az egykori jugoszláv főváros a 70-es évek végétől egészen a 80-as évek végéig egy igazi kozmopolita légkörrel rendelkező nagyváros volt, melynek underground világát a 80-as évek végén hatalomra kerülő Slobodan Milosevic és az általa hirdetett szerb nacionalizmus zúzta szét, amely végül a jugoszláv polgárháborúba torkollott a 90-es évek legelején.

Šarlo Akrobata - Idoli - Električni Orgazam : e három zenekar voltak Belgrád vezető new wave zenekarai a 80-as évek elején. Közüllük az Električni Orgazam vitte a legtöbbre, mivel 1981-es debütáló nagylemezük után még számos LP-t adhattak ki a nyolcvanas években. Az Električni Orgazam-ot sokáig egyfajta "punk Doors"-ként emlegették, mivel zenéjük a punk, a new wave , a 60-as évekbeli pszichedelikus rock és a post-punk keveréke volt. A zenekar még ma is létezik, jóllehet, ma már aligha produkálnak meghökkentő dolgokat, mivel az együttes mára igazi közkedvelt mainstream rockzenekarrá nőtte ki magát. Nem így volt ez a 80-as évek legelején: debütáló lemezük (Električni Orgazam ;1981) a mai napig egyike a legjobb szerb post-punk lemezeknek. Elmondható a lemezről, hogy csupa slágergyűjtemény, tele 11 punk/new wave dallal, köztük olyanokkal, mint a Konobar (Pincér), a Krokodili Dolaze (Jönnek a krokodilok), a Vi (Te!) és az I've got a feeling.

Személyes kedvencem a Šarlo Akrobata (Charlie Chaplin) zenekar, amely rövid fennállása alatt mindössze egyetlen LP-t produkált, ez volt a Bistriji ili tuplji čovek biva kad... (Fényesebb vagy némább egy férfi amikor...) című lemez 1981-ből. Az együttes egyetlen lemeze valóban undergroundra sikeredett, stílusát nehéz lenne meghatározni, nagyjából félúton van az avantgard és a punk között. A lemezről mai füllel meghallgatva sem ordít, hogy a 80-as években készült, frissességét bizonyítja, hogy a mai napig a 10 legjobb szerb rock lemez között van.
A Šarlo Akrobata kitűnő munkásságát olyan nehezen befogadható dalok bizonyítják e lemezről, mint a Fenomen (Fenomenális), Sad se jazno vidi (Most tisztán látod...), Ljubavna priča
(Szerelmi történet), Samo ponekad (Csak néha), Čovek ( A férfi) vagy a Ja želim jako (Erős akarok lenni).

A belgrádi újhullám harmadik zenekara az Idoli (Ideálok) 1980-ban alakult és legismertebb számuk az 1981-ben kislemezen megjelent Retko te viđam sa devojkama (Ritkán látlak lányokkal), amely az első, burkoltan a homoszexualitást érintő dal volt az egykori Jugoszláviában. 1985-ig három nagylemezt adhattak ki, azután feloszlottak.

Mindhárom fentebb elmlített zenekar szerepelt még az 1981-es Paket aranžman című new wave válogatás albumon. A Paket aranžman-nál jóval színesebb képet mutat a belgrádi újhullámról az Artistička radna akcija (Zenekarok akcióban) c. válogatás LP, amely szintén 1981-es évjáratú. A lemezen szinte az összes korai 80-as évekbeli belgrádi new wave zenekar helyet kapott 2-2 számmal, köztük a Radnička Kontrola (Munkás-kontroll), a Bezobrazno Zeleno (Durva és Zöld), a Profili Profili , a Defektno Efektni (Hibás effektek) , az Urbana Gerila (Városi gerillák) , a TV Monori (Brutális TV) és még sorolhatnám.

Talán ez lett a legjobb jugoszláv new wave válogatás LP, amit az akkori időkben kiadtak, az Artistička radna akcija tucatnyi előadójával és izgalmas dalaival jól demonstrálja a korai belgrádi new wave szcénát.

Míg az előbb említett zenekarok, lemezek az undergroundot képiselték, érdemes pár szót szólni a mainstreamről is. Slađana Milošević könnyen fogyasztható dalaival a jugoszláv new wave abszolút mainstream ágát képiselte. Az 1956-os születésű belgrádi énekesnő 1979-ig csak ártatlan popdalocskákat énekelt, ekkor azonban kapva a punk nyújtotta lehetőségen, punkos stílusban megcsinálta első lemezét , a Gorim od želje da ubijem noć-t (1979) , amely azonnal megasiker lett Jugoszláviában. A lemez legjobb dala és legnagyobb slágere egy pop-punk nóta , az Amsterdam lett.

A siker után nem jelentkezett azonnal újabb albummal, erre 1983-ig kellett várniuk a rajongóknak. 1982-ben Sladjana éppen az NSZK-ban turnézott az angol Matchbox rockabilly zenekarral, és itt hozta össze új session zenészekből álló bandáját, a punkos hangzású Neutral Design-t. Egyetlen lemezüket Münchenben vették fel, amely ekkor a Neue Deutsche Welle , a nyugatnémet újhullám központja volt, így a lemezre jócskán hatott az NDW , Nina Hagen, és persze az ekkoriban formálódó szintipop hangzás. Ez a lemez is megasiker lett Jugoszláviában, talán még jobban mint az első Sladjana LP. E lemezen olyan könnyedén táncolható szintipopos/punkos beütésű dalok vannak, mint a Das Light Von Kairo , a Hey, Little Boy , Miki Miki vagy a Neko Je Tu .

Sladjana ezután a lemez után valódi mainstream sztárrá vált, és a mai napig is az, de a Neutral Design lemezzel végleg lezárta újító, meghökkentő korszakát.

A 80-as évek elején még számos underground csoport létezett Belgrádban, közüllük talán a DU DU A volt a legkülönlegesebb. A zenekar 1982-ben alakult, és mindössze egyetlen lemezük jelent meg, a Primitivni Ples (Primitív tánc) 1982-ben. Az LP rendkívül sok zenei világot ötvöz az avantgardtól kezdve, a szintipopon és a punkon át a kezdetleges break zenéig, és talán éppen ezért olyan izgalmas végighallgatni.
A Primitivni Ples remek new wave lemez lett, ám manapság szinte beszerezhetetlen, hiszen 1982-es megjelenésekor a Jugoton csak keveset nyomott belőle.

Szintipop Belgrádban

A 80-as évek eleji Nagy Britanniában az elektronikus zene, a szintipop nagy sikernek örvendett, az olyan zenekarok, mint a Depeche Mode , a Soft Cell vagy a Yazoo hamar ismertté és közkedveltté váltak.

Nem volt ez másként Jugoszláviában sem, mivel a Jugoton és az RTVL hamar átvették és Jugoszláviában is megjelentették e zenekarok lemezeit. A szintipop azoknak kínált szórakozást, akik idegenkedtek a punk agresszivitásától, de taszította őket a legtöbb new wave zenekar undergroundkodása is.

Érdemes megjegyezni, hogy bár Jugoszláviában a szintipop csapatok bár élvezték a média nyitott csatornáit, ritkán jutottak túl 1-2 kislemezen, jobb esetben nagylemezen.
Nézzük meg e zenekarokat most a teljesség igénye nélkül!
Az egyik leghíresebb belgrádi szintipop zenekar a D'BOYS (ejtsd: The Boys) volt. Debütáló albumuk az Ajd se zezamo! (Gyerünk bolondozzunk!) 1983 tavaszán került a boltokba és valóban újszerűnek hatott, mivel az egyszerű gitárhangzás alá dobgép adta a ritmust. Az album slágere a Mi smo D'Boys (Mi vagyunk a fiúk) lett, amely a lemezen angol nyelven is helyett kapott.
Második lemezük , a Muvanje (Ütősen) 1984-ben jelent meg, ezen a lemezen már rockosabb dalok is előfordultak, mint az abszolút sláger Jugoslovenka (Jugoszláv lány).

A Beograd nevű zenekar 1980-ban alakult, és manapság egyfajta elektronikus pioníroknak tekintik őket Szerbiában. A zenekart előbb a Kraftwerk és az Ultravox ispirálta, majd később a korai Depeche Mode. Egyetlen lemezük, a Remek Depo 1983-ban jelent meg, és a Džuboks magazin mint az 1983-as év 10 legjobb jugoszláv lemeze egyikéről írt róla elismerően. A lemez megjelenése után a zenekar feloszlott.

A Bastion 1983-ban alakult Skopje-ben, tehát tulajdonképpen nem is ide való, ám mivel egyetlen lemezüket a Bastion-t Belgrádban vették fel 1984-ben muszáj megemlíteni őket is. A zenekar 1987-ben bomlott fel, manapság az egykori tagok a macedón underground aktív alkotói. 2006-ban Macedóniában újra kiadták egyetlen 1984-es lemezüket, rajta az eredeti számokkal és jópár mai macedón zenekar Bastion feldolgozásával.

Az egyik személyes kedvencem a Max and Intro nevű szintipop csapat. 1983-ben alakultak de 1985-ben feloszlottak, zenéjüket mindössze egy1985-ös kislemez, a We design the future őrzi.
A Max and Intro e kislemezen két tökéletes, táncorientált szinti/elektro dalt alkotott, az Ostavi Sve-t (Eldobni mindent) és a Beogradska Devojka-t (Belgrádi lány).
A Belgradska Devojka c. daluk szerepelt egyébként az 1984-es, de azóta elfeledett PEJZAZI U MAGLI c. filmben, amely a belgrádi fiatalok drogozási szokásairól szólt.







Részlet a filmből a Belgradska Devoja dallamaira:

A 80-as évek közepe/vége tájékán

A 80-as évek másik fontos belgrádi zenekara a PARTIBREJKERS volt. Ők szintipop helyett erősen rockízű zenéjüket keverték a punk zenével. Mondhatnám azt is, hogy garázs zenekar voltak.
A Partibrejkers 1982-ben alakult, és 1985-ben jelent meg első lemezük, a Partibrejkers I. hatalmas siker lett. Hogy miért? A punk ekkora már régen leszállóágban volt, a szintipop viszont sokaknak elfogadhatatlan, vállalhatatlan volt. A Partibrejkers jókor jött, kemény volt, de vállalható szövegekkel.
1989-ig még két albumot jelentettek meg, majd a háború miatt kényszerű leállás következett. A zenekar ma is létezik, lemezeket készít és koncertezik.


Belgrád underground kultúrája a 80-as évek végére szinte teljesen eltűnt, hiszen a Milosevic-féle nacionalisták nem tűrhették ezt a nyitott légkört. A Jugoszláv polgárháborúban szétesett Jugoszlávia, majd az azt követő koszovói konfliktusokban Szerbia-Montenegró is. Ma már csak Szerbia van, ám Belgrád mára kiheverte a Jugoszláv polgárháború és a későbbi NATO bombázások okozta sokkot, kultúrális élete pedig pezsgőbb, mint valaha!


Folytatása következik!

A "NOVI VAL" azaz a Jugoszláv new wave/punk zene a 80-as években 1. rész: LJUBLJANA

Novi Val, Novi Talas- másnéven a Jugoszláv újhullám - többféleképpen mondták , írták és értelmezték e zenei stílust a 80-as években az egykori Jugoszláviában.
Magyarország az 1980-as években egyáltalán nem foglalkoztak a szomszédos szocialista országok zenei életével, pedig Jugoszláviában a 70-es évek végén, 80-as évek elején, majd pedig egészen a 80-as évek közepéig hasonló zenei "forradalom" zajlott, mint 1976-77-ben Nagy Britanniában.
Most következő cikkünkben a korabeli Jugoszláv újhullámos zenéről lesz szó.

Bár Jugoszlávia 1945 után szocialista országgá vált, és az 1950-es évek közepéig a Tito vezette Jugoszlávia is alig különbözött Kelet-Európa bármelyik sztálinista államától, mégis, a Tito által deklarált "Jugoszláv önigazgatási szocializmus" és az 1950-es évek közepétől bekövetkező enyhülés az ország kulturális életében is robbanásszerű pezsgést eredményezett. A rock and roll még nem, de az 1960-as évek eleji beat-láz már Jugoszláviában is erősen éreztette hatását. Az országban a 60-as évektől kezdve a nagy állami lemezkiadók, elsősorban a Jugoton, rendszeresen kiadták a nyugaton megjelenő beat lemezeket. A helyi kultúrpolitikának ez a fajta nyitott hozzáállása a nyugati könnyűzenéhez azt eredményezte, hogy a fiatalok szinte egyáltalán nem voltak lemaradva zeneileg a nyugati kortársaiktól.

A 70-es évek Jugoszláviában is az unalom évtizede volt -zeneileg - egészen az 1976-os angliai "punkboom"-ig. A 70-es évek végére Jugoszláviát is elérte a punk hullám, 1976-1977-ben az országban is megalakultak az első punk zenekarok. Jugoszlávia - bár Tito idején még szigorúan egységes állam volt - zenei és kulturális életéről ez korántsem mondható el, minden tagköztársaságnak sajátságos zenei élete volt. Ez a fajta különbség a punk és a new wave zene megjelenésekor mutatkozott meg.

Egységes Jugoszláv punk nem létezett, ellenben minden tagköztársaság kitermelte a maga new wave zenéjét és előadóit.Éppen ezért e cikkben a Jugoszláv punk/new wave zenét néhány olyan egykori Jugoszláv város zenei életén keresztül fogjuk bemutatni, ahol jelentős underground kultúra létezett a 80-as években. Ljubljana-Belgrád-Novi Sad-Zágráb-Rijeka : e nagyvárosok voltak a jugoszláv underground élet főbb központjai.

LJUBLJANA

Szlovénia már a jugoszláv érában is a leggazdagabb és legfejlettebb tagköztársaság volt, fővárosában, Ljubljanában pedig a 70-es évek végétől valóságos "underground rajzás" zajlott. A ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont porondján a 80-as években a new wave vezető együttesei adtak koncerteket, olyanok, mint a Siouxie and the Banshees, The Fall, Discharge, Virgin Prunes és az Anti Nowhere League. Ugyanakkor a szlovén punk/new wave csak úgy nyüzsgött a debütáns zenekaroktól. Az 1976-ban megalakult Pankrti (Szemetek) volt az első, majd őket követték a többiek, mint a Grupa 92, az Indust Bag, a Lublanski Psi, a Kuzle, Sund, Berlinski Zid, és a Buldogi.

E néhány zenekar a ljubljanai punk/new wave "első generációs" zenekarai voltak, közüllük a Pankrti futotta be a legnagyobb karriert: 1978-tól kezdve 1987-es feloszlásukig számos kis és nagylemezt adhattak ki, igaz, az már más kérdés, hogy az 1980-as első LP-jük, a Dolgcajt (Unalom) után igencsak eltávolodtak a punktól, zenéjük a hagyományos rockzene felé fordult.

A Grupa 92 punkzenekar volt szintetizátorral, és hiába csináltak nagyon jó dalokat, 1982-es feloszlásukig csak egyetlen kislemezt készíthettek, amelyet 1979-ben adtak ki, ez volt az Od sestih do dveh/Tujci. A fentebb említett többi zenekar pedig a 80-as évek elején megjelent szlovén punk válogatás LP-ken kapott helyet (Novi Punk Val-1980; Lepo je- 1982) általában 1-2 dallal, ám valamilyen oknál fogva nagylemezt nem jelentethettek meg.

A 80-as évek elejéig Szlovéniában a Pankrti vagy a külföldi punk/new wave bakeliteket az RTV Ljubljana jelentette meg, amely a Jugoton vagy a Suzy mellett egyike volt a nagy állami lemezkiadó vállalatoknak. Kezdetben Szlovéniában a punk/new wave zene számára a tömegkommunikáció csatornái nyitottak voltak. Ennek a viszonylagos nyíltságnak egy 1981-es botrány vetett véget, amikor a Fourth Reich (Negyedik Birodalom) nevű ljubljanai punk együttes tagjait letartóztatták. A vád ellenük állítólag az volt, hogy "fasisztoid", rasszista indíttatású dalszövegeik voltak.

Bár Jugoszláviában a kultúrpolitika sokkal liberálisabb volt, mint Magyarországon, de ne feledjük el azért, hogy Jugoszlávia mégiscsak egy diktatórikus állam volt. Ezt jól példázza az előbbi Fourth Reich esete, amikor is a diktatórikus rendszer apparátusa azonnal működésbe lépett, megmutatva a punk zenekaroknak, hogy meddig húzódik a tűréshatár... Bár a Fourth Reich esete kirívónak számított, de például Igor Vidmarral (a szlovén punk/underground élet agya a 80-as években) , előfordult olyan is, szintén 1981 tájékán ,hogy egy "Nazi Punks Fuck Off" kitűzőért vitte el a policija, mivel félreértették a jelvényen lévő áthúzott horogkeresztet.

Tehát az 1981-es év fordulópont volt a ljubljanai underground életében, szlovén punk/new wave másodgenerációs zenekarai, mint az Otroci Socializma (A szocializmus gyermekei) , az O! Kult , Via Offenziva , a Cao Picke (Ciao, picsák!), és a Mrtvi Kanal (Piszkos csatorna) már korántsem kaptak akkora nyilvánosságot, mint az elsőgenerációs punk együttesek. Kivétel talán a Borghesia és a Laibach , amelyek modern, friss zenéjükkel nemcsak Jugoszláviában, de Nyugat-Európában is érvényesülni tudtak.

Mivel az RTV Ljubljana már nem mutatott érdeklődést a későbbi punk zenekarok iránt, így e másod-harmadgenerációs zenekarok kirajzási terepe kivétel nélkül a ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont volt, amely a fenti zenekarok hanganyagait kazettasorozatban dobta piacra.

Folytatása következik...!