Novi Val, Novi Talas- másnéven a Jugoszláv újhullám - többféleképpen mondták , írták és értelmezték e zenei stílust a 80-as években az egykori Jugoszláviában.
Magyarország az 1980-as években egyáltalán nem foglalkoztak a szomszédos szocialista országok zenei életével, pedig Jugoszláviában a 70-es évek végén, 80-as évek elején, majd pedig egészen a 80-as évek közepéig hasonló zenei "forradalom" zajlott, mint 1976-77-ben Nagy Britanniában.
Most következő cikkünkben a korabeli Jugoszláv újhullámos zenéről lesz szó.
Bár Jugoszlávia 1945 után szocialista országgá vált, és az 1950-es évek közepéig a Tito vezette Jugoszlávia is alig különbözött Kelet-Európa bármelyik sztálinista államától, mégis, a Tito által deklarált "Jugoszláv önigazgatási szocializmus" és az 1950-es évek közepétől bekövetkező enyhülés az ország kulturális életében is robbanásszerű pezsgést eredményezett. A rock and roll még nem, de az 1960-as évek eleji beat-láz már Jugoszláviában is erősen éreztette hatását. Az országban a 60-as évektől kezdve a nagy állami lemezkiadók, elsősorban a Jugoton, rendszeresen kiadták a nyugaton megjelenő beat lemezeket. A helyi kultúrpolitikának ez a fajta nyitott hozzáállása a nyugati könnyűzenéhez azt eredményezte, hogy a fiatalok szinte egyáltalán nem voltak lemaradva zeneileg a nyugati kortársaiktól.
A 70-es évek Jugoszláviában is az unalom évtizede volt -zeneileg - egészen az 1976-os angliai "punkboom"-ig. A 70-es évek végére Jugoszláviát is elérte a punk hullám, 1976-1977-ben az országban is megalakultak az első punk zenekarok. Jugoszlávia - bár Tito idején még szigorúan egységes állam volt - zenei és kulturális életéről ez korántsem mondható el, minden tagköztársaságnak sajátságos zenei élete volt. Ez a fajta különbség a punk és a new wave zene megjelenésekor mutatkozott meg.
Egységes Jugoszláv punk nem létezett, ellenben minden tagköztársaság kitermelte a maga new wave zenéjét és előadóit.Éppen ezért e cikkben a Jugoszláv punk/new wave zenét néhány olyan egykori Jugoszláv város zenei életén keresztül fogjuk bemutatni, ahol jelentős underground kultúra létezett a 80-as években. Ljubljana-Belgrád-Novi Sad-Zágráb-Rijeka : e nagyvárosok voltak a jugoszláv underground élet főbb központjai.
Magyarország az 1980-as években egyáltalán nem foglalkoztak a szomszédos szocialista országok zenei életével, pedig Jugoszláviában a 70-es évek végén, 80-as évek elején, majd pedig egészen a 80-as évek közepéig hasonló zenei "forradalom" zajlott, mint 1976-77-ben Nagy Britanniában.
Most következő cikkünkben a korabeli Jugoszláv újhullámos zenéről lesz szó.
Bár Jugoszlávia 1945 után szocialista országgá vált, és az 1950-es évek közepéig a Tito vezette Jugoszlávia is alig különbözött Kelet-Európa bármelyik sztálinista államától, mégis, a Tito által deklarált "Jugoszláv önigazgatási szocializmus" és az 1950-es évek közepétől bekövetkező enyhülés az ország kulturális életében is robbanásszerű pezsgést eredményezett. A rock and roll még nem, de az 1960-as évek eleji beat-láz már Jugoszláviában is erősen éreztette hatását. Az országban a 60-as évektől kezdve a nagy állami lemezkiadók, elsősorban a Jugoton, rendszeresen kiadták a nyugaton megjelenő beat lemezeket. A helyi kultúrpolitikának ez a fajta nyitott hozzáállása a nyugati könnyűzenéhez azt eredményezte, hogy a fiatalok szinte egyáltalán nem voltak lemaradva zeneileg a nyugati kortársaiktól.
A 70-es évek Jugoszláviában is az unalom évtizede volt -zeneileg - egészen az 1976-os angliai "punkboom"-ig. A 70-es évek végére Jugoszláviát is elérte a punk hullám, 1976-1977-ben az országban is megalakultak az első punk zenekarok. Jugoszlávia - bár Tito idején még szigorúan egységes állam volt - zenei és kulturális életéről ez korántsem mondható el, minden tagköztársaságnak sajátságos zenei élete volt. Ez a fajta különbség a punk és a new wave zene megjelenésekor mutatkozott meg.
Egységes Jugoszláv punk nem létezett, ellenben minden tagköztársaság kitermelte a maga new wave zenéjét és előadóit.Éppen ezért e cikkben a Jugoszláv punk/new wave zenét néhány olyan egykori Jugoszláv város zenei életén keresztül fogjuk bemutatni, ahol jelentős underground kultúra létezett a 80-as években. Ljubljana-Belgrád-Novi Sad-Zágráb-Rijeka : e nagyvárosok voltak a jugoszláv underground élet főbb központjai.
LJUBLJANA
Szlovénia már a jugoszláv érában is a leggazdagabb és legfejlettebb tagköztársaság volt, fővárosában, Ljubljanában pedig a 70-es évek végétől valóságos "underground rajzás" zajlott. A ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont porondján a 80-as években a new wave vezető együttesei adtak koncerteket, olyanok, mint a Siouxie and the Banshees, The Fall, Discharge, Virgin Prunes és az Anti Nowhere League. Ugyanakkor a szlovén punk/new wave csak úgy nyüzsgött a debütáns zenekaroktól. Az 1976-ban megalakult Pankrti (Szemetek) volt az első, majd őket követték a többiek, mint a Grupa 92, az Indust Bag, a Lublanski Psi, a Kuzle, Sund, Berlinski Zid, és a Buldogi.
E néhány zenekar a ljubljanai punk/new wave "első generációs" zenekarai voltak, közüllük a Pankrti futotta be a legnagyobb karriert: 1978-tól kezdve 1987-es feloszlásukig számos kis és nagylemezt adhattak ki, igaz, az már más kérdés, hogy az 1980-as első LP-jük, a Dolgcajt (Unalom) után igencsak eltávolodtak a punktól, zenéjük a hagyományos rockzene felé fordult.
A Grupa 92 punkzenekar volt szintetizátorral, és hiába csináltak nagyon jó dalokat, 1982-es feloszlásukig csak egyetlen kislemezt készíthettek, amelyet 1979-ben adtak ki, ez volt az Od sestih do dveh/Tujci. A fentebb említett többi zenekar pedig a 80-as évek elején megjelent szlovén punk válogatás LP-ken kapott helyet (Novi Punk Val-1980; Lepo je- 1982) általában 1-2 dallal, ám valamilyen oknál fogva nagylemezt nem jelentethettek meg.
A 80-as évek elejéig Szlovéniában a Pankrti vagy a külföldi punk/new wave bakeliteket az RTV Ljubljana jelentette meg, amely a Jugoton vagy a Suzy mellett egyike volt a nagy állami lemezkiadó vállalatoknak. Kezdetben Szlovéniában a punk/new wave zene számára a tömegkommunikáció csatornái nyitottak voltak. Ennek a viszonylagos nyíltságnak egy 1981-es botrány vetett véget, amikor a Fourth Reich (Negyedik Birodalom) nevű ljubljanai punk együttes tagjait letartóztatták. A vád ellenük állítólag az volt, hogy "fasisztoid", rasszista indíttatású dalszövegeik voltak.
Bár Jugoszláviában a kultúrpolitika sokkal liberálisabb volt, mint Magyarországon, de ne feledjük el azért, hogy Jugoszlávia mégiscsak egy diktatórikus állam volt. Ezt jól példázza az előbbi Fourth Reich esete, amikor is a diktatórikus rendszer apparátusa azonnal működésbe lépett, megmutatva a punk zenekaroknak, hogy meddig húzódik a tűréshatár... Bár a Fourth Reich esete kirívónak számított, de például Igor Vidmarral (a szlovén punk/underground élet agya a 80-as években) , előfordult olyan is, szintén 1981 tájékán ,hogy egy "Nazi Punks Fuck Off" kitűzőért vitte el a policija, mivel félreértették a jelvényen lévő áthúzott horogkeresztet.
Tehát az 1981-es év fordulópont volt a ljubljanai underground életében, szlovén punk/new wave másodgenerációs zenekarai, mint az Otroci Socializma (A szocializmus gyermekei) , az O! Kult , Via Offenziva , a Cao Picke (Ciao, picsák!), és a Mrtvi Kanal (Piszkos csatorna) már korántsem kaptak akkora nyilvánosságot, mint az elsőgenerációs punk együttesek. Kivétel talán a Borghesia és a Laibach , amelyek modern, friss zenéjükkel nemcsak Jugoszláviában, de Nyugat-Európában is érvényesülni tudtak.
Mivel az RTV Ljubljana már nem mutatott érdeklődést a későbbi punk zenekarok iránt, így e másod-harmadgenerációs zenekarok kirajzási terepe kivétel nélkül a ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont volt, amely a fenti zenekarok hanganyagait kazettasorozatban dobta piacra.
Bár Jugoszláviában a kultúrpolitika sokkal liberálisabb volt, mint Magyarországon, de ne feledjük el azért, hogy Jugoszlávia mégiscsak egy diktatórikus állam volt. Ezt jól példázza az előbbi Fourth Reich esete, amikor is a diktatórikus rendszer apparátusa azonnal működésbe lépett, megmutatva a punk zenekaroknak, hogy meddig húzódik a tűréshatár... Bár a Fourth Reich esete kirívónak számított, de például Igor Vidmarral (a szlovén punk/underground élet agya a 80-as években) , előfordult olyan is, szintén 1981 tájékán ,hogy egy "Nazi Punks Fuck Off" kitűzőért vitte el a policija, mivel félreértették a jelvényen lévő áthúzott horogkeresztet.
Tehát az 1981-es év fordulópont volt a ljubljanai underground életében, szlovén punk/new wave másodgenerációs zenekarai, mint az Otroci Socializma (A szocializmus gyermekei) , az O! Kult , Via Offenziva , a Cao Picke (Ciao, picsák!), és a Mrtvi Kanal (Piszkos csatorna) már korántsem kaptak akkora nyilvánosságot, mint az elsőgenerációs punk együttesek. Kivétel talán a Borghesia és a Laibach , amelyek modern, friss zenéjükkel nemcsak Jugoszláviában, de Nyugat-Európában is érvényesülni tudtak.
Mivel az RTV Ljubljana már nem mutatott érdeklődést a későbbi punk zenekarok iránt, így e másod-harmadgenerációs zenekarok kirajzási terepe kivétel nélkül a ljubljanai Egyetemista Kultúrközpont volt, amely a fenti zenekarok hanganyagait kazettasorozatban dobta piacra.
Folytatása következik...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése