EDDA MŰVEK 1. LP 1980

Bár Pataky Attila már 1983-ban elvesztette hitelét, és manapság már az EDDA Művek is eléggé cikisnek számít, ám mégis, a zenekar 1980-as debütáló nagylemeze még mai füllel hallgatva is tele van energiával, és aktuális mondanivalóval, éppen ezért legújabb cikkünkben e lemezről lesz szó, amely kétségkívül a 80-as évekbeli magyarországi rock egyik alaplemezévé vált.


A vidékiség gátlásaival küzdő EDDA Művek jó időben, jókor tört be a hazai rock mezőnyre a 70-es évek végén, 80-as évek elején. 1979-re a Piramis már túljutott legsikeresebb korszakán, a zenekar életében ezután lassú, de biztos hanyatlás következett be, amelyet tetézett az is, hogy a Piramis 1980-ban nem rukkolt elő újabb nagylemezzel Magyarországon.
A másik hard-rock zenekar, a P.MOBIL éppen a karizmatikus frontember, Vikidál Gyula kiválását próbálta kiheverni (Vikidál 1979-ben távozott a Dinamitba), a valamiféle punk/hard-rock egyveleget játszó Beatrice pedig -bár 1979-80-ban a csúcson volt- botrányai révén esélye sem volt a nagylemezhez jutáshoz.


"Vajon mi az EDDA siker titka?" - tette fel Sebők János az 1983-as Magyarock 2. c. könyvben.
Sebők e kérdés után hosszas fejtegetésbe kezdett, ám egyszerűbb, ha e kérdésre csak annyit írok: az image.
A zenekari tagok színpadi megjelenésükben, viselkedésükben, megnyilatkozásaikban lépten-nyomon hangsúlyozták vidékiségüket, munkás származásukat és kirekesztettségüket. Az EDDA jó érzékkel telibetalálta azokat a fiatalokat, akik beleuntak már a Piramisba, ám hiteltelen volt számukra a Dinamit, ugyanakkor taszították őket a Beatrice és a P.Mobil zenekarok "vaddisznólkodásai". Dalaik szinte kivétel nélkül alkalmazkodtak a korabeli tizenévesek életérzéseihez, dalaikból egy sor életérzés csendült ki, egyebek közt a romantikus elvágyódás, a társtalanság, az útkeresés, a dac, a düh, a szentimentalizmus - "kulcsszavak a hetvenes évek végén felnövő tizenévesek lelkivilágához".
A zene szintúgy alkalmazkodott a "csöves" lélekhez: az agresszív gitárhangokat feloldották, ellensúlyozták a lágy szintetizátorfutamok.

A Pataky-Slamovits-Bartha-Zselencz-Csapó kvintett kemény munkával 1980-ra Miskolcról felküzdötte magát a fővárosba. Még ugyanebben az éveben megkapták az engedélyt egy nagylemez felvételére az MHV rottenbiller utcai stúdiójában.
Azt, hogy akkoriban mennyire együtt volt a zenekar, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagylemez anyagát nem egészen 1 hét alatt sikerült felvenni.
Az EDDA 1.-en 9 dal kapott helyet. A korabeli IM így írt erről az albumról: " Az egyébként valóban jól megcsinált lemezről csupán egy dal hiányzik. Az EDDA első, igazi átütő sikere az Engedjetek saját utamon. Hogy az önkritika az oka, vagy a Sanzonbizottság cenzúrája van a dologban, nem tudni. [...] az EDDA-nak jelenleg nincs saját útja. Efelől a lemezt meghallgatva bárki meggyőződhet.

Nézzük meg a dalokat! A lemez a Minden sarkon álltam már-al kezdődik, amely egy dacos "csöves" himnusz, és a líraian szintis Álmodtam egy világot-al végződik. Köztük helyet kapott 7 dal, melyek között van líra (Fémszívű), kicsit banális szövegű rockdal (Álom), punkra hajazó dühkitörés (Ahogy élsz), egy blues (Elhagyom a várost) és még 3 kevéssé ismert dal (Egek felé, Ahová eljutok, Semmim sincs).
A nagylemez egyetlen csalódása az S. Nagy-féle Álom. Úgy látszik, még az olyan zenekarok, mint az EDDA sem tudták kikerülni a szövegíró S. Nagy-ot. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy nem őszintén, hanem az MHV nyomására fogadták el ezt az egy dalt.

A Slamovits által jól eltalált dalszövegek és az image, és a hatásvadász "prolis" lemezborító garantálta a sikert. A lemez a megjelenését követően hatalmasat robbant, a "bakancsos" zenekar 1983-as feloszlásáig 250.000 példányt adtak el belőle.

A 80-as évek eleje mesésen indult e zenekarnak (második, 1981-es évjáratú LP-jük is igen sikeres lett), ám a tagcserék, a kényszerű leállások, majd a belső ellentétek miatt az EDDA 1983-ra szétesett. Az ún. "bakancsos" EDDA 1983. 12.17.-i búcsúkoncertje már egy másik cikk témája lehetne. A Pataky-féle EDDA 1985-től újra aktív, ám e zenekarnak már semmi köze sincs az elődjéhez.

1980-ban még senki sem tudta, hogy alig néhány év múlva már nem csak a hitüket, de a hitelüket is elvesztették a "nagy falak előtt".

A zenekar 1980-as felállása:

• Pataky Attila
• Slamovits István
• Zselencz László
• Bartha Alfonz
• Csapó György

Az 1. LP dalai:

1. Minden sarkon álltam már
2. Egek felé
3. Ahová eljutok
4. A fémszívű
5. Álom
6. Ahogy élsz
7. Elhagyom a várost
8. Semmim sincs
9. Álmodtam egy világot