2011. március 17., csütörtök

Fonográf- A búcsú Budapest Sportcsarnok, 1984. december 14., 15., 16.

A csúcson kell abbahagyni- ez az aforizma Szörényi Levente esetében feltétlenül igaz, legalábbis ami az aktív zenészi pályafutását illeti. Bár azt követően sor került pár nosztalgiakoncertre, de a gitáros- énekes- zeneszerző 39 éves korában lényegében kivonult a hazai rockzenei életből. Tegyük hozzá, hogy ez a látványos gesztus akkor és ott egészen más visszhangot keltett, mint hat- hét évvel azelőtt.

1984-ben Szörényi ázsiója olyan magasan szárnyalt, amilyenre 1968-69, az Illés zenekar fénykora óta nem volt példa. A Fonográfot- bár sikeres zenekarnak számított- már megalakulásától fogva sokat bírálták. Zenéjükre a country- bélyeget ragasztották, amelynek mindössze annyi alapja volt, hogy a zenekar repertoárjában valóban szerepeltek country- dalok, az együttes zenéje azonban rendkívül sokszínű, mondhatni eklektikus (a szó pozitiív értelmében) volt.

Dalszövegeik miatt is sokan kritizálták őket: a bírálók egyrészt az Illés- korszakra jellemző, hol bújtatott, hol nyílt társadalomkritikát kérték számon Bródy Jánoson. Másrészt kifogásolták, hogy a zenekar a jövő (FG-4, 1976), ill. a múlt (Edison Fonográf Album, 1977) felé fordul, ahelyett, hogy ’a mának énekelne.” Az sem keveset nyomott a latban, hogy a zenekar tagjai az együttes alakulásakor- 1974- már egy évtizede a szakmában tevékenykedtek, méghozzá a nagy nyilvánosság előtt, tehát nem számítottak „új arcoknak”.

Ezzel is magyarázható, hogy 1974-75-ben a Generál, a Bergendy szorította némileg háttérbe őket, a Piramis 1976-os berobbanásától datálható csöves- korszakban már nem csak öregnek titulálták őket, de zenéjük is túl konszolidáltnak hangzott az akkori tizenévesek számára, dacára annak, hogy ebben az időszakban is színvonalas albumokat készítettek.

A zenekar igyekezett alkalmazkodni az idők változásához: 1978-as lemezük, az Útközben javarészt hard-rock stílusú dalokat tartalmazott, a szövegek is keményebb hangvételűek voltak, de a tizenévesek érdeklődését ezzel az albummal sem sikerült igazán felkelteniük. 1979-80-as eredménytelen nyugati kísérletük - a kudarcban a hazai kultúrpolitikának is jelentős része volt- után lényegében felfüggesztették működésüket, más előadók számára készítettek lemezeket, ill. a tagok közül többen is szólóalbumokat jelentettek meg. Az Illés 1981-es nosztalgiakoncertje - amelyen ők is felléptek Koncz Zsuzsa, ill. a Tolcsvayék és a Trió mellett - pedig végképp háttérbe szorította a zenekart. A két évvel később bemutatott István, a király - amelynek zenéjét szintén a Fonográf játszotta fel- sikeres a Szörényi- Bródy szerzőpárost egész más dimenzióba emelte. Egyrészt az idősebb generációk képviselőinek szemében a darab legitimálta működésüket, ugyanakkor az akkori tizenévesek elismerését is sikerült kivívniuk. (Ebben nem csekély szerepet játszott az a tény, hogy a darab fontos szerepeit a csövesek akkori kedvencei (Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Vikidál Gyula, ill. Varga Miklós) alakították. Érdekesség, hogy Koltay Gábor, a mű rendezője megkereste Földes Lászlót is, ő azonban nem fogadta el a szerepajánlatot.

Ilyen előzmények után készült el a zenekar legkomolyabb, legprogresszívabb, legkorszerűbb produktuma, a Jelenkor, tele érett, társadalomkritikai tartalmú dalokkal. Az MHV nem engedélyezte az album eredeti borítóját, azonban- és ez jól jellemzi a korszakot- a lemez kottafüzete a betiltott, Korga György által készített borítófestményt ábrázolja.

Nem ez volt azonban egyetlen akadékoskodás a Hanglemezgyár részéről: az Áradás c. dalt csak Olvadás címmel és szöveggel engedélyezték. A dal felvételre került, zenekar azonban végül is úgy döntött, hogy így nem éri meg kiadni.

A Jelenkor bemutatóját a Budapest Sportcsarnokba tervezték, a lemez sikere azonban- dacára magas színvonalának- meglehetősen gyenge volt mind a közönség, mind a kritika részéről. Bródy egy későbbi nyilatkozata szerint az István sikerének árnyékában egyszerűen minden elsikkadt, bármit csináltak volna. Tegyük hozzá: ez fokozottan igaz a Fonográfra, amely ekkor már hat éve nem jelentkezett új dalokkal, másrészt- és ez a döntő- a közvélemény szemében egy anakronisztikus zenekar volt, amely „úgysem csinál már semmi érdekeset, nem érdemes odafigyelni rá.”

Az album fogadtatása is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szörényi Levente elhatározta: visszavonul a színpadtól. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy bátyja, Szabolcs is győzködte, hogy fejezzék be az aktív zenélést.

Más kérdés, hogy miért nem avatták be ebbe a döntésbe zenésztársaikat, akik csak a koncertet beharangozó sajtótájékoztatón tudták meg, hogy ez nem lemezbemutató, hanem búcsúkoncert lesz. (Bródy is csak azért szerzett tudomást arról, mi készül, mert Rosta Mária, Szabolcs felesége, a zenekar menedzsmentjének vezetője tájékoztatta.) Tolcsvay László, Móricz Mihály és Németh Oszkár úgyszólván szóhoz sem tudtak jutni a bejelentés hatására. Felvetődik a kérdés: miért nem lehetett ezt előre közölni? Meglepetést akartak nekik okozni? Amennyiben ez volt a szándék, a siker elsöprő volt. Tolcsvay egy későbbi interjúban elmondta, hogy ha nincs aláírva a szerződés, ő egyszerűen felállt volna és közli, hogy ő nem lép fel a koncerten.

Pontosabban: koncerteken. A bejelentés ugyanis legalább olyan hatást váltott ki a közönség köréből, mint a zenésztársakból. Az eredmény: három teltházas koncert. Egyes újságírók kritizálták is ezt- háromszor búcsúzni?- de ha figyelembe vesszük, hogy a zenekar három órát játszott, három egymást követő napon, talán módosul a kép.

A koncerten - amely egyébként a ma már hihetetlenül korai időpontban, 19 órakor kezdődött- fellépett vendégként Koncz Zsuzsa - ez volt az utolsó alkalom, hogy Szörényi és Koncz egy színpadon álltak. (És az első, hogy az Egy év elmúlt c. dalt élőben játszották.)

A Jelenkor dalaiban számtalan vendégzenész működött közre, úgymint Berkes Gábor, az abban az évben berobbanó Első Emelet billentyűse, Laár András (gitár) és Bornai Tibor (billentyű) a KFT-ből, Pálmai Zoltán, a P. box akkori dobosa, valamint Árpádi László (gitár).

A koncert programja meglehetősen eklektikus volt. Az a tény, hogy a zenekar vezetőjének utolsó fellépése, erősen rányomta a bélyegét a műsor összeállítására. Elhangzott dal a Hazatérés c. szólóalbumról, a Petőfi’73 c. film több betétdala, ugyanakkor Tolcsvay előző évben napvilágot látott lemezéről (Várd ki az időt) is. Sőt, mit több: Bródy is előadott egy dalt első szólószámot, ill. egy, a koncertre írott dalt (Egy nap az élet), holott ő korábban még csak vokált sem énekelt Fonográf- koncerten.

Búcsúkoncert ide, vagy oda, a humornak is helye volt a műsorban: a zenekar a Ha felépül végül a házunk átírt változatát (Hát eladtuk végül a házunk) is előadta. A Little Richard c. dalban Szörényi fia, Örs dobolta le (igaz, nem egyedül.) Ez volt egyébként élete első fellépése.

A záró Gondolj néha rám után egy korabeli beszámoló szerint egy néző bekiáltotta a színpadról távozó Leventének:

-Ne menj el! Te vagy a király!

De a színpadról nem érkezett válasz.

A fények felgyulladtak, a sportcsarnokból kifelé tartó közönséget pedig csendes, téli havazás fogadta.

Hogy történtek-e öngyilkossági kísérletek a koncert után, mint egy évvel korábban, amikor az Edda befejezte pályafutását, arról nincs tudomásom, de erősen kétlem. Azt mindenképpen szögezzük le: a búcsúkoncert fogalma akkor még nem hangzott nevetségesen, az emberek nagy része komolyan vette. A helyzet azóta radikálisan megváltozott, de nem csak hazánkban, holott ezt nem igen emlegetik.

S még valami: Szörényi Levente abból a szempontból kétségtelenül tartotta a szavát, hogy a rockzenei életből kiszállt. Két évvel később készített még egy szólólemezt (Végtelen úton), de az Illés-ill. Fonográf –nosztalgiakoncertet leszámítva 1984 után nem lépett fel koncerten, nem turnézott. A tavalyi Hattyúdal nevet viselő rendezvény a BS- ben pedig úgy tűnik, végleg pontot tett egy zenészpálya végére.

A koncert műsora

Tiltott forrás

Várj még

A show folytatódik

Edison Magyarországon

Hét évig tart

Útközben

Dal az ártatlanságról

Wágner úr

Visszatérés

Három az igazság

Vihar előtt

Filléres emlékeim

Egy nap az élet

Rohan az idő

’64

Egy év elmúlt

A Kárpáthyék lánya

Ha én rózsa volnék

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Rám vár az élet

Macsó- dal

Az első villamos

A Jelenkor ítélete

A Bengázer

Hej, barátom

Európa csendes

Nemzeti dal

Ráadás:

Utazás

Levél a távolból

Jöjj, kedvesem

Az első sorban ült

Vidéki kislány

Hát eladtuk végül a házunk

Little Richard

Gondolj néha rám

1 megjegyzés: