BEVEZETŐ/MARINA REVUE

A név kötelez. Ahogy a music communication elődjének tekinthető magyarpunk.uw.hu- úgy ez a most induló blog is megnevezésében hordozza tartalmát: zenéről fog szólni, idő- és stílusbeli korlátok nélkül ( a futószalagon előállított tucatárut nem sorolom ebbe a kategóriába). Nyitásképpen- már csak a folytonosság megőrzése végett- következzen az 1980-as évek egyik legkiemelkedőbb punkzenekarának, a Marina Revue-nek a dalszövegei.

A zenekar 1984 elején alakult, debütáló koncertjét a balatonszemesi rocktáborban adta. Felállás: Papp György (ének) (QSS), Lörke (gitár) (QSS), Rupaszov Tamás (basszusgitár) (Trottel), Balatoni Endre (dob) (T-34). A Marina tekinthető bizonyos értelemben az első hazai hardcore- zenekarnak, legalábbis ők voltak az elsők, akik ezt a jelezőt használták a zenéjükre, amelyre - különösen az idő előrehaladásával- a mind viharosabb tempó volt jellemző, dalaik átlagosan másfélé két percet tettek ki. Törzshelyük a Kassák klub, a Fővárosi Művelődési Ház (FMH), a Ráday klub, és a Ganz- Mávag Művelődési Ház volt. Utolsó koncertjükre is itt került sor 1985. december 16.-án az Új Élet, a Z. E. F. (Zivatar Előtti Fülledtség), a Sziréna, és a 88-as Csoport társaságában. A tagok egy része megalapította- a Marina Revue utódzenekarának számítható- Revue'86- ot (majd '87), Rupaszov pedig életre hívta a Trottelt.

A legendás paksi Total'85- fesztiválon történt fellépésük megtekinthető itt:

Dalszövegeik nagy része - noha a fennállásuk óta eltelt negyedszázad alatt gyökerestől átalakultak a társadalmi keretek- ma is aktuális, amelyek pedig nem- ld. Régi múltad-azo k akkor és ott a reveláció erejével bírtak, és egy nagy eséllyel realizálódó jövőképet villantottak fel.

(Az 1980-as évek elején Magyarország Szovjetunió által történő bekebelezése sokak számára teljesen reális veszélynek tűnt.

"Én 1980-ban meg voltam győződve arról, hogy Magyarországnak még kb. 5 éve van hátra, aztán a ruszkik tagállamot csinálnak belőle." (Benkő "Güzü" Zoltán- Cpg)

Az 1980-as évek elején a két világhatalom közötti kapcsolatok- az 1970-es évek enyhülése után- ismét a mélypontra jutottak, a katonai összecsapás, a nukleáris holokauszt lehetősége napirendre került- nem véletlenül íródtak ezekben az években dalok tucatjai a témáról- Clash -Ivan meets GI Joe, Depeche Mode- Two minute warning, Nena- 99 Luftballons, Smiths- Ask,- nem beszélve az ezzel kapcsolatos filmekről- Menekülés New Yorkból, Másnap.

A kor ismeretében tökéletesen érthető a hazai punkzenekarok-akik a leginkább nyíltan, radikálisan fogalmaztak- szövegeiben felbukkanó mélységen sötét világkép: pusztuló bolygó, nyomor, éhezés, propagandával elkábított, állatias szintre süllyedt ösztönlények, káosz, és az atomháború felbukkanása- hol, mint egy a közeljövőben bekövetkező katasztrófa, hol, mint fiktív jelen.

Kétségtelenül nem szívderítő kép rajzolódik ki ezekből a dalszövegekből, de ilyen volt- legalábbis: ilyen is- volt a világ 1984-85-ben. 2010-et írunk, a hidegháború húsz éve véget ért, a keleti blokk felbomlott, új erővonalak alakultak ki. Hogy milyen irányba haladt a világ, mindenki döntse el maga.