KÉZI CHOPIN

Kézi Chopin dalszövegek

A Kézi Chopin az 1980-as évek hazai undergroundjának második hullámának (Sexepil, Neurotic, Embersport, Nyugati Pályaudvar, 2. Műsor, stb…) egyik kiemelkedő zenekara volt. 1983-ban indult Beatles (sic!) néven. Kezdetben az Európa Kiadó, és a Bizottság hatását tükröző, erősen társadalomkritikus tartalmú zenét játszottak, meglehetősen kezdetleges technikai színvonalon.

1985 márciusában egy Millenniumi Földalatti Vasútvonallal közös Kassák klubbeli koncertjük után a rendőrség minden jelenlévőt leigazoltatott, majd Legát Tibort, a zenekar énekesét a Millenniumi Földalatti Vasútvonal több tagjával együtt beidézték a rendőrségre, ahol világosan értésükre adták, milyen halmazati tételek tételek járnak közösség elleni izgatásért. A zenekar 1986-ban Tóth Tibor (gitár, ének) csatlakozásával egy zeneileg összetettebb, változatosabb úton indult el, szövegeik artisztikusabbá, visszafogottabbakká váltak. Ebben az időszakban-Magyarországon szokatlan módon- két billentyűs hangszeressel játszottak, és a szaxofon is fontos szerepet játszott hangzásukban.

1988-ban a Petőfi Rádió rögzítette egyik, Almássy téri szabadidőközpontban adott koncertjüket, lemezt azonban nem készíthettek, s még abban az évben- az énekes távozása miatt- feloszlottak, majd 1990-ben újra kezdték, teljesen más felállásban.

Ezt a periódust - amely 1995-ben zárult le- markáns, gitárcentrikus hangzás jellemezte. Ez a felállás rögzített két albumot, 1980-as években készült felvételeik azonban mai napig sem jelentek meg.

A most következő dalszövegek 1986- 88-os korszakukat reprezentálják.

Azon az estén

Hallom a hangját, pedig már elment,

Olcsó, kisstílű médium,

Szemfényvesztés önmaga ellen,

Áruló jelek a városkapun.

Akarom látni, hogy láthatatlan,

Ennyit talán még megtehetsz,

Utolsó esély a menekülésre,

Úgysem én mondom ki az ítéletet,

Mégis elképzelem,

Létezik, és nézhetem,

Azon az estén valami különös történt velem.

Egy szélhámos nő történetében

Romjain gázol a bűntudat,

Csillog a szeme, mi ez a szégyen,

Égesd el a horoszkópodat,

Mégis elképzelem,

Létezik, és nézhetem,

Azon az estén valami különös történt velem.

Nem mehetek, nem mehetek hozzád,

Fullasztó ez a szenvedély,

Tombol a világ, de némán állok,

Nem engedem, hogy a nevében beszélj,

Fáradt vagyok, és nem beszélek,

Szeretem látni, ha hallgatok,

Múlik az idő,

S egy furcsa érzés belém mar, hogy mégis jelen vagyok,

Mégis elképzelem,

Létezik és nézhetem,

Azon az estén valami különös történt velem.

Lassan felakasztom magam

Maszturbáló Vénusz a múzeumban,

Elefántcsont agyara kémia,

A gumimatrac piros hintón száguld,

Ennek a csajnak van mit tanulnia.

Kovácsoltvas Foxi Maxik, Donald kacsák,

Elélvezni velük nem lehet,

A tudat horizontjánál

Bennük él egy bűvös történet.

Lassan felakasztom magam,

Lassan semmit nem tudok,

Lassan felébresztem magam,

Amit tudok, az már nem titok.

Vágóhidak

Csodálatos ázsiai szag,

Kegyetlen érzés, de mégis megmarad,

Egy kretén színésznő hamvait az arcomra teszem,

Belebújok a jelmezébe és helyettesítem.

A tegnapi halott egy bárányt korbácsol,

Távol az élettől, távol a világtól,

Hatalmas ketrecek, vágóhidak,

Büszkék voltunk, mi vad férfiak.

Vágóhidak,

Csak vágóhidak.

Jól van, dörti gyévocska,

Táncold magad halálra.

A felhőszínű falakon ámulat,

A véres haj a csempéhez ragadt,

A riadt madarak sikolyától hangos az űr,

Fogd a kezét jó erősen, mert elmenekül.

Nem vagyok olyan, ne hidd, hogy úgy maradok,

A varrás mentén hanyag vonulatok,

Az ágyéktól a koponyáig megkékült a bőr,

Hivatásos halálcsináló beszél az életről.

Mit beszélsz (65 kocka)

Belénk nevelték a jövőt, és a múltat,

Sápadtan bámulom a fénylő antennákat,

E bódító rabságnak ezernyi kínja nyom,

Megigazítjátok a kényszerzubbonyom.

Szikrázó vakító fénytócsákban állva,

Idióta kottákat egymásra dobálva,

Ez a halál régóta zenei halál,

Mert Dunajevszkij árnyéka rajtunk.

Álmomban kiáltom, itt vagyok, öljetek,

S ablakomon benéz egy írógép szörnyeteg,

Amikor mondanám, hogy mindennek vége,

Beindul a művészet ítélőszéke.

Sem Trockij, sem Mao, sem Párizs,

Csupa-csupa durva szenvedély,

Sem Beatles, sem New York, sem semmi,

Nincs esély, nincs esély.

65 kocka,

65 fantom,

65 bélyeg,

65 angyal.

Palackból kiszabadult

Ez egy merénylet a zene ellen,

A palackból kiszabadult a gonosz szellem,

Itt van az idő, most szabad a pálya,

Ez hát a rock and roll halottas háza.

Hiába menekülsz, hiába futsz,

A sorsod elöl futni úgyse tudsz,

Melletted nincsenek hétköznapok,

Én melletted csak egy senki vagyok.

A zene forradalma megfagyott,

Összegabalyodott végtagok

Ritmusra járnak, ritmusra járnak,

Elfelednek mindent ugyanarra várnak.

Ki felelős a tegnapi bűnökért,

Miért volt ez így, mondd, miért?

A kérdés árnyékában már senki sem válaszol,

Felégetett maga után mindent a rock and roll.

Goodbye

Katonák káromkodnak, a füst a szemükbe száll,

Egy apró ember a Bibliával az országúton áll,

Ne hidd azt, hogy a csillagok, igazat mondanak,

Ne hidd azt, hogy elfelejtjük minden álmunkat,

Good bye!

Előveszem a távcsövem, hogy újra lássalak,

Hallgatnak, és hallgatóznak, nem várták, hogy vártalak,

Felejtsd el, hogy valaha is hősökké leszünk,

Felejtsd el, hogy vesztettünk, mert mindjárt megveszünk,

Good bye!

Várhatóan semmi nem jön

Itt a Földön, és külföldön,

Várhatóan semmi nem jön,

Itt a Földön és külföldön…

Minden nap meg fogok halni lassan, csendesen,

Majd élvezel a képzeletemben, de tűnj el, kedvesem,

Tagadd le, hogy ismertük egymást, én is azt teszem,

Tagadd le, hogy léteztél és azt, hogy léteztem,

Good bye!