1968 kétségtelenül fordulópont a nyugati kultúra történetében. Az évtized ifjúsági mozgalmának tetőzése, diáklázadások, Prágai Tavasz- nem kivétel ez alól hazánk sem. Ekkor indul el az új gazdasági mechanizmus, éri el csúcsát a beat. Mi sem jelzi jobban a hazai állapotok abszurditását, mint ennek dokumentációja. A dermesztően szegényes talán még enyhe kifejezésnek is számít.
Nagylemezt készíthetett az Illés, az Omega, és a Metró (majd 1970-től a Hungária, a Neoton, és a Bergendy), kislemezhez juthatott az Atlantisz, az Echo, a Pannónia, a Dogs, az Atlasz, a Meteor, a Tolcsvay- trió, a Syrius, a Zé-gé, a Corvina, maradt pár rádiófelvétel a Bajtala- triótól, az Olypimától... Nagyjából ennyi. Miközben 1968-ban már 600 koncertező zenekart tartottak nyilván Budapesten, egy felmérés szerint a fővárosi fiatalok 92, 5 %-a járt rendszeresen beatkoncertre. És ez még csak Budapest.
1968- 72 között ugyan megrendezték az amatőr Könnyűzenei Fesztivált Salgótarjánban, ez azonban legfeljebb porhintésnek volt jó- az ott fellépő zenekarok semmi érdemi segítséget nem kaptak, függetlenül attól, mekkora rajongótábor állt mögöttük. Jó példa erre, hogy még a Sakk Matt- melynek koncertjeire ezrek zarándokoltak ki az Ifjúsági Parkba- is el kellett induljon a fesztiválon- a zenekar tagjai abban reménykedtek, hogy ez előrelépést jelent. Bár aranydiplomát kaptak, se lemezt, se TV- se rádiófelvételt nem készíthettek.
A dokumentáció hiányossága azonban sajnos nemcsak a lemezfelvételekre terjedt ki. A több ezer nézőt vonzó koncertekről alig-alig jelent meg beszámoló, s azok jelentős része is elnagyolt, felületes, sok esetben prekoncepciózus (életkori- ideológai alapon), sőt előfordultak kifejezetten ellenséges, valótlanságokkal, rágalmakkal teli cikkek is.
Éppen ezért számít kuriózumnak a Liberális gyomok az állami kultúrszántón? c. írás, amely egy tekintélyes polgári lapban látott napvilágot 1969-ben. A tudósító egy magyar költőbarátjával egy felolvasóestre látogatott el, majd- az ő kérésére- egy szombat esti beatkoncertet is megnéztek.
Nagy szerencse, hogy a Sakk Matt játszott aznap este, így legalább ez az egy tudósítás ránk maradt, milyen is volt a zenekar koncertjeinek légköre- különösen érdekes ez egy nyugat- európai szemszögéből nézve.
A pontos dátumot nem tudtam kideríteni, de a cikk alapján 1969 márciusára- áprilisára datálhatjuk.
"Liberális gyomok az állami kultúrszántón? (részlet)
Beatgyomok virítanak mindenütt az Andrássy - grófok egykori palotájában. Alig két nappal a költőket felvonultató, sűrű cigarettafüstbe burkolózó délután után, az előzőnél sokkal nagyobb tömeg fogad bennünket, és csak barátom kitartó invitálására próbálok én is átvágni a magyar tinédzserek vad seregletén. Virágmintás ingek, göndörödő, olykor feltűnően ápolatlan hajkoronák, fonott papucsok és kissé ködös (netán marihuánától?!) mámoros tekintetek. És szitkok a nyakkendős, jól öltözött úriemberek láttán, akik előjogokat élvezve nem állnak be a sorba, hanem előre tolakszanak. Valamelyik magyar beatnik bosszút is áll rajtam, hatalmas rágógumit ragaszt öltönyöm hátuljára, amin azért csodálkozom, mert valahol arról olvastam, hogy a rágógumi nagy kincs, hiánycikk kelet-Európában, de hát Magyarország, úgy látszik, ebben is kivétel... Az igazgatónő (Suhajda Istvánné- a szerk.) feltűnően kedves, hidrogénezett hajú asszony, a legkevésbé sem látszik bürokratának. Irodájában próbáljuk meg zakómról levakarni a rágógumit, vízzel, benzinnel, de a siker nem teljes... Közben megtudom, hogy a rágógumi mégiscsak hiánycikk, ezért aztán kézről kézre járó receptek alapján odahaza próbálják előállítani fogkrémből, lisztből (!) és a patikában kristályos formában kapható mentolból. Lám, mire képes a magyar lelemény: ha másképp nem azonosulhat a nyugati életforma eme apró jelképével, hát kotyvaszt magának hasonlót...! Egy a lényeg: nem lemaradni, Európához tartozni mindenképpen. Ami persze nem feltétlenül vígasztal zakóm tönkretételéért... Időközben kezdetét veszi a koncert, a Sakk-Matt nevű beatcsoportulásé, amelyiknek állítólag már a nevében is jelképet kellene fölfedeznem. A szerelés szedett-vedett, és meglehetősen torz hangokat produkál az ilyesfajta koncertekhez mindenképpen kicsi teremben... A hangulat - akár nálunk. Hisztérikusan sikoltozó, időnként fölzokogó lányokat látok. Az egyik mindenáron meg akartja csókolni a szólógitáros cowboycsizmáját. Ha az ember maga elé idézi a hatalmas kelet- európai fölvonulásokon selyemzászlókat lobogtató, fehér atléta gyanánt parádézó kommunista ifjúság képét, hirtelen nem tudja, hogy valójában jó helyen jár... A gitáros a számok szünetében, ha a fordítónak, illetve az énekes rossz angolságának hinni lehet, azt ígéri a közönségnek, hogy itt ma este megtudhatja, milyen is a valódi brit (!) szellem.. Óvatosan próbálom faggatni a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) jelen lévő képviselőjét, hogy a mindez vajon hogyan egyeztethető össze a hivatalosan vállalt programokkal, ideológiai célokkal, de ügyesen kitérő, sokféleképpen értelmezhető válaszokat ad: -Mi azt szeretnénk, ha a fiatalok jól érezzék magukat. A beatzenét hasznos dolognak tartjuk, akár politikai szempontból is. Nem tudom, hallott-e a politikai beatfesztiválról, amit a KISZ hirdetett meg? Nem hallottam és a Sakk Matt koncertjén nyoma sincs semmifajta politizálásnak. A Nyugat-Európában olyannyira híres Cream és a közismerten narkomán Jimi Hendrix dalai zengenek a szebb napokat is látott mágnáspalotában. A büfében bőven mérik az lcós, pasztőrizálatlan nyers sört és a pálinkát. Elképesztően olcsó áron... A zenekar közben egy NSU márkájú autóról énekel, amit tudtommal nem árultak Magyarországon... Amilyen nehéz volt bejutnom, olyan közelharcot vívtam a távozáskor is. Az épület udvarán, s kint az utcán, a kapu előtt is tolongtak az emberek. Nekik már nem jutott belépőjegy, de a terem nyitott ablakai köré csoportosulva végighallgatták a koncertet. Némelyek egymás nyakában ülve még be is láttak a terembe. Hátuk mögött a Duna- part, a túloldalon a folyó által kettészelt város Pest nevű része körvonalazódott. Kár, hogy csak pislákoltak a lámpák. Este így nem látható, hogy Budapest tulajdonképpen szép város. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése